Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti Intézete tanársegéde (1928–1936) és magántanára (1940–1950). A budapesti Képzőművészeti Főiskola előadója (1936–1937), a budapesti Iparművészeti Iskola mb. előadója (1937–1944), mb. igazgatója (1945), a Szépművészeti Múzeum muzeológus-művészettörténész munkatársa (1945–1950). Koholt vádak alapján letartóztatták, másfél év börtönbüntetésre ítélték (büntetését Kazincbarcikán töltötte le, ahol építkezéseken dolgozott, 1950; büntetését elengedték: 1952. jan. 9.). Budapesten műtárgyszakértő (1952–1956), a Képzőművészeti Alap művészettörténésze (1957–1961), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Újkori Osztálya tud. munkatársa (1961–1968).
Orvosnak készült, ám Hekler Antal hatására érdeklődése a művészettörténet felé fordult. Lyka Károly nyugalomba vonulása után egy rövid ideig a Képzőművészeti Főiskolán tanított, majd az Iparművészeti Iskolán tevékenykedett. Munkássága első szakaszában középkori magyar művészettel foglalkozott, alapvetően új eredményeket ért el a középkori magyar gótikus szobrászat vizsgálata terén. Doktori értekezése, A középkori faszobrászat történetének vázlata 1450-ig (1932), ill. annak monográfiává bővítése (Középkori faszobrászat Magyarországon, 1940) a magyar művészettörténet-írás jelentős munkái. A II. világháború után a Szépművészeti Múzeumba került, muzeológusként számos népszerű tudományos ismeretterjesztő cikket írt és szerkesztett. Börtönbüntetése után azonban nem tudott szakmájában elhelyezkedni, műtárgyszakértőként dolgozott, végül a Képzőművészeti Alapnál, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályán működött. Munkássága második szakaszában népszerű kismonográfiát írt – többek között – Matisse (1959), Greco (1960) és Braque (1966) művészetéről és a 19. századi magyar képzőművészetről, de több írásában kortárs művészeti problémákat is vizsgált.
Irodalom
Börtönbüntetése alatt súlyosan megbetegedett, elhúzódó vírusos tüdő- és mellhártyapanaszai miatt, orvosa tanácsára Gödöllőn telepedett le (1965-ben). Később életjáradéki szerződést kötött Gödöllő városával (1978), amelynek lényege, hogy festményekből, grafikákból, textilekből, bútorokból és egyéb ritkaságokból (pl. Kossuth-levelek; Blaha Lujza legyezője, amelyet Lotz Károly készített és számos kortárs híresség aláírt stb.) álló rendkívül értékes gyűjteményét a városnak adományozta. Az 1976-ban létrejött Gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény azonban a Kampis-hagyaték egy részét gyűjtőkörébe tartozó tárgyakra cserélte. A Kerepestarcsai Kórházban hunyt el, a Gödöllői Dózsa György úti Temetőben nyugszik.