Rövid leírás
Művészeti pályafutásának kezdetén elsősorban történelmi tárgyú képeket és tájképeket festett. A Boér Jenő diósdi kúriáján létesített alkalmi művésztelepen készítette első ismert művét, a Tordai országgyűlés c. történelmi tablóját (1893), amellyel a millenniumi kiállításon is nagy sikert aratott (1896). 1897-től számos murális feladatot (falikép, mozaik, üvegablak) vállalt, de iparművészeti alkotásaival (bútorok, gobelinek) is sikeresen szerepelt magyarországi és külföldi reprezentatív kiállításokon.
Gödöllőn telepedett le (1901), ahol Nagy Sándorral megalakította a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulását, a Gödöllői Művésztelepet. Később átvette a németeleméri szőnyeggyár szövőszékeit, s létrehozta és vezette a telep működésének központi tevékenységét végző gödöllői szövőműhelyt (1904–1920). Részt vett a telep erdélyi gyűjtőútjain, jelentős szerepet vállalt a népművészet tárgyi emlékeinek felkutatásában, egyúttal közreműködött Malonyay Dezső A magyar nép művészete c. műve erdélyi köteteinek illusztrálásában. Arra törekedett, hogy a gazdag magyar formakincset és a fokozatosan egyre jobban megismert népművészeti hagyományokat a művészet legkülönbözőbb ágaiban felhasználja, ill. továbbadja. A kolóniában ezért minden műfaj otthonra talált, s alkotásaikat általánosan is a dekoratív, igényes formanyelv és a népművészeti inspiráció jellemezte.
Maga is a festészet minden ága (pl. portré, tabló, tájkép stb.) mellett gobelin-, üvegablak- és bútortervezéssel is foglalkozott, s művészeti írásai is jelentősek. Portréi (Budenz József, 1894; Szabó Károly, 1894) Székely Bertalan hatását mutatták, majd élénk, plein air jellegű műveket (Zöldruhás nő 1896; Pirosruhás nő, 1897) alkotott. Tájképeinek (Őszi erdő, 1903; Dombi lugas, 1914) szerkezete Mednyánszky műveire emlékeztet, különösen a látható részletek mögötti sejtelmes háttér érzékeltetésében tűnt ki. Sok kísérlet után, a középkori freskóeljárást, a fára gipsz alapon festést alkalmazta monumentális műveinél (Bölényvadászat, Halászat a Balatonon a 15. században, 1902; A művészet forrása, 1907). Művészetének csúcsát festészetét kiegészítő iparművészeti munkái jelentik. A gobelinkartonjai alapján készült faliszőnyegek (Argirus és Tündér Ilona, Kassandra) témájukat a magyar népművészetből és a görög mitológiából merítik. Bútortervező művészete elsősorban a használati funkcióra helyezte a fő hangsúlyt, mintának a magyar parasztbútort tekintette.
Irodalom
Különös férfiak lépdeltek fel az Operaház lépcsőjén az 1900-as évek elején, hogy megnézzék Wagner A bolygó hollandiját. A jól borotváltak tengerében feltűnőek voltak hosszú szakállukkal és hajukkal. A társaságukban lévő hölgy az akkori divattal ellentétben reformruhát hordott, ráadásul még kalap sem díszítette a fejét. Nagy megrökönyödést keltettek, pedig ha valaki akkoriban Gödöllőre téved, még több – a kortársak számára szokatlan – cifrasággal találkoz ott volna. Meztelenül fürdőző asszonyokkal, kaloteszegi ruhába öltöztetett gyerekkel, szandálban mászkáló férfiakkal, erdőben kocogókkal, télen sífutókkal, önellátó, vegetáriánus életmódot folytatókkal. Mindehhez az aláfestő zenét a szövőgépek kattogása adta. Ahogy Európában, úgy Magyarországon is több, olykor lazább, olykor szervezettebb művésztelep jött létre a 19–20. század fordulóján. Mindegyiket sajátos – a korszak számtalan szellemi áramlatát esetenként finoman összegyúró – filozófia jellemezte. Egyben azonban közösek voltak: a ma csak boldog békeidőknek nevezett időszak politikai és társadalmi feszültségeire próbáltak választ találni. A világ művészettel javítható – vallotta a 150 évvel ezelőtt ezen a napon született Körösfői-Kriesch Aladár. Hogy ez ne csak afféle rózsaszín utópiának hasson, 1901-ben megalapította a Gödöllői Művésztelepet, ahol a munka, az életmód és a művészet együtteséből valóban valami új született. Magyar és külföldi barátok, munkatársak, tanítványok csatlakoztak a telephez. Az alkotóközösség életközösségbe szerveződött. Mintájául többek között a magyar népi kultúrában gyökerező ősi életmód szolgált. Körösfőire és körére nagy hatást gyakorolt Erdély művészete. A kalotaszegi motívumok több alkotásban is visszaköszönnek: a hely egyik fő bevételi forrásának számító szövőműhely szőtteseiben, a festményekben, a gyereknek szánt könyvillusztrációkban, az akvarellekben. Az „Egészélet szigete” (ahogy Nagy Sándor, az egyik vezető, Körösfői sógora nevezte a Művésztelepet) egészen Körösfői 1920-ban bekövetkezett haláláig szolgált szelíd példaként mindazok számára, akik egyfajta univerzális embereszményért kiáltottak. Többen is lehettek volna.
a kép forrása: hung-art.hu