Nemzeti Sírhelyek


Leszkovszky György

Rövid leírás

Leszkovszky György

Leszkovszky György 1891-ben született Budapesten. Körösfői-Kreisch Aladár tanítványaként díszítő festészetet tanult, a nedves falfestési eljárások mesterévé képezte magát. 1913-tól az Országos Iparművészeti Iskola tanársegéde, 1922-től az alakrajz és az iparművészeti tervezés tanára. A díszítő és freskófestés mellett illusztrációkat, üvegablak – plakát – és zászlóterveket készített, s egyéb iparművészeti, tervezői feladatokat is vállalt.

Stílusára leginkább a szecesszió és a historizmus elemeinek megjelenése jellemző. 1913-ban bekapcsolódott a gödöllői művésztelep munkájába, Körösfői mellett dolgozott Zebegényben és Temesvárott. Részt vett a marosvásárhelyi kultúrpalota festésében. Leszkovszky tervezte továbbá a Szentháromság tér gobelin díszeit, a Rákóczianum 14 üvegablakát, és ő festette az új János korház kápolnájának falképeit, a Rókus kápolna díszítését és diadalív freskóját, a rómaifürdői kápolna falképeit.

A Cennini Társaság alapító tagja, mely szervezet célja a középkori technikák feltámasztása volt. Az 1950-es években főleg restaurálással foglalkozott.

A több mint 50 éves alkotói tevékenysége során számos díjat nyert el, többek között a Lotz Károly Aranyérmet és az Állami Rajzdíjat is. 1968-ban hunyt el Budapesten.

Posztumusz megkapta a Yad Vashem „Világ Igaza” kitüntetését, mivel a nyilas terror idején két zsidó gyereket bújtatott és mentett meg lakásában.