Rövid leírás
Münchenben (1870–1890), Budapesten élt (1890–1911); a Nemzeti Szalon igazgatója (1908–1911). 1911-től visszavonult magyarkeresztúri birtokára.
Művészi pályája kezdetén Münchenbe költözött, ahol saját műtermet nyitott (1870–1890), s elsősorban életképeket festett. Rendszeresen szerepelt a Képzőművészeti Társaság tavaszi és őszi kiállításain (1878-tól); első önálló kiállítását Münchenben tartotta (1879), majd Bécsbe és Párizsba küldte el nagy sikert aratott népies tárgyú képeit (1880-as évektől). Paraszti tárgyú művei főként a bűnnel és a büntetéssel foglalkoztak (Elítélve!, 1879; Pellengér, 1881; Éjjeli csavargók, 1881). Népszerűségét növelték vallásos tárgyú képei (Karácsony éjjele, 1882), de arcképeket is készített (Laborfalvi Róza, 1883). Később Budapesten telepedett le (1890), az 1890-es évek legkeresettebb gyermekportréfestőjeként dolgozott. Szentképeket is festett a németi római katolikus templom (Mária nevenapja), a szilsárkányi evangélikus templom (Krisztus az olajfák hegyén) és a szombathelyi evangélikus templom számára. Részt vett a párizsi (1900) és a londoni világkiállításon (1908). Könyvillusztrációi is jelentősek.
(A kép forrása: Wikipédia)