Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Kórbonctani Intézete gyakornoka (1907–1909), a II. sz. Belgyógyászati Klinikán Jendrassik Ernő gyakornoka (1909–1912), egy. tanársegéde (1912–1921), magántanára (1919–1923) és egy. adjunktusa (1921–1923), egyúttal az Intézet mb. igazgatója (1921–1923) Az I. világháború alatt, a VII. hadsereg bakteriológiai és kórtani osztályának, majd a budapesti helyőrség szívbeteg-állomásának vezetője (1914–1918). A berlini Koch Intézet állami ösztöndíjas vendégkutatója (1909). A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, ill. a Pécsi Tudományegyetem a belgyógyászat ny. r. tanára és a Belgyógyászati Klinika igazgatója (1923–1950); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1935–1936) és az egyetem rektora (1943–1944). A POTE Belgyógyászati Klinika klinikaigazgató és tanszékvezető egy. tanára (1951–1959).
Munkássága a belgyógyászat minden területét felölelte, különösen a tuberkulózis és a szilikózis kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálta a gyógyfürdők hatását, gyógyászati alkalmazását, kezdeményezte a szanatóriumok és a tüdőgyógyintézetek elterjedését, Harkányfürdő fejlesztésének egyik szorgalmazója. Diabéteszes ambulanciát, tüdőgondozót, szilikózis-szakrendelést szervezett.