Nemzeti Sírhelyek

A Katolikus Néppárt alapító tagja elnöke (1895–1903); országgyűlési képviselő (Zurány, 1896–1901; Szabadbáránd, 1901–1910; Eger, 1910–1918). Kilépett a Néppártból (1904), majd ifj. gr. Andrássy Gyula Alkotmánypártjának tagja (1906–1910), az előbbi feloszlatása után a Nemzeti Munkapárt tagja (1910-től). A Függetlenségi és ’48-as Párt vezette koalíciós kormány válsága idején kijelölt miniszterelnök (1909. nov.–dec.), de nem tudott kormányt alakítani.

Gr. Khuen-Héderváry Károly és Lukács László kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztere (1910. márc. 1.–1913. febr. 26.), de a Lukács-féle panamaügy miatt lemondott tárcájáról, később gr. Tisza Istvánnal támadt konfliktusa miatt a Munkapártból is kilépett. Wekerle Sándor harmadik kormányában ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter (1918. máj. 8.–1918. okt. 31.). Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után visszavonult a politikától, a Tanácsköztársaság idején Bécsben részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban (1919. márc.–aug.). A két világháború között nemzetgyűlési (Lövő, 1922–1926), ill. országgyűlési képviselő (Győri listás kerület, 1927–1931; Adony, 1931–1935; Drégelypalánk, 1935–1939; Nógrád és Hont vármegye, 1939–1944). A keresztény pártok összefogására törekedve megalapította a Nemzeti Összetartás Társaskörét (1922), a Keresztény Nemzeti Gazdasági Pártot (1923–1925), a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (1925–1937), az Egyesült Keresztény Párt (1937–1943), ill. a Keresztény Néppárt elnöke (1943–1944). Gr. Bethlen István ellenzékéhez tartozott, de több esetben (pl. a frankhamisítási ügyben) kiállt mellette. Az 1930-as években fellépett Gömbös Gyula törekvéseivel szemben. 1940-től visszavonult a közélettől.