Rövid leírás
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. a JATE TTK Fizikai Intézete tanársegéde (1927-1930), a Matematikai Intézet, ill. a Bolyai Intézet Matematika Alapjai Tanszéke, ill. Számítástechnikai és Számítástudományi Tanszéke egy. adjunktusa és intézeti tanára (1930-1937) és magántanára (1932-1937), ny. r. tanára (1947-1952), egyetemi tanára (1952-1975. A Tanszék vezetője (1950-1975), a Szegedi Tudományegyetem rektora (1950-1951). Az MTA Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője (1967-1975). A Párizsi Egyetem (1963), az ontarioi University of Waterloo vendégprofesszora (1968).
Matematikai logikával, kibernetikával, számítástudománnyal és matematikai nyelvészettel foglalkozott, a matematikai logika világhírű magyar kutatóprofesszora. Az 1950-es évektől elsősorban számítógépek általános alkalmazási lehetőségeit vizsgálta: a logikai gépek szerkesztésére új elvet dolgozott ki, ő találta fel a formula vezérlésű számítógépet. Alapvető munkásságot fejtett ki az algebrában, az analitikus számelméletben, az interpoláció-elméletben és a komplex függvénytanban is. Élete utolsó szakaszában elsősorban matematikai nyelvészettel, diagnosztikával, ill. a matematika biológiai, biokémiai és orvosi alkalmazásával foglalkozott. A számítógép-tudomány és a számítástechnika magyarországi egyetemi oktatásának egyik meghonosítója, a programozó matematikusképzés magyarországi megszervezője. A szegedi tudományegyetemen - Magyarországon elsőként - kibernetikai laboratóriumot alapított.