Rövid leírás
A nagyváradi püspöki uradalom gyakornoka (1882–1883), a Földművelésügyi Minisztériumba (FM) szolgálattételre berendelt erdész tisztviselő (1884–1885), az FM szegedi erdőgondnokságának vezetője (1886–1925).
Az Alföld-fásítás, a homokterületek erdősítésének egyik legjelentősebb képviselője. Nevéhez fűződik a homoktalajok új típusú minősítése – a rajtuk talált növényzet alapján. Ezzel elsőként figyelt fel a homoktalajokon jelentkező növényzetre (pl.: kék csenkesz, pemetefű stb.), s ezzel elsőként indította el a talajjelző ősnövényzet megfigyelését, amelynek különös jelentősége van az erdőtelepítéseknél és az ültetendő fafaj megválasztásánál. Tapasztalatai alapján, Szeged környékén, több ezer kataszter hold erdőt telepített, majd a nagyfokú mesterséges erdősítések ellátására több holdnyi csemetekertet is létesített (1895-ben). Az erdőtelepítési tevékenységével párhuzamosan vizsgálta a különböző fafajokra jellemző rovar- és gombabetegségeket, különösen értékesek az akácfa pajzstetvességével kapcsolatos megfigyelései.
Tudományos pályafutásának második szakaszában világviszonylatban is elsők között foglalkozott az erdőtelepítésben alkalmazható fafajok és az ökológiai viszonyok kölcsönhatásaival, elsőként mutatta ki a talajvízszint ingadozását, mint az erdősítést befolyásoló jelentékeny tényezőt. Több dolgozatban agrometeorológiai kérdéseket is tárgyalt, ill. az árvízvédelem és az erdőtelepítés összefüggéseit is ismertette. Erdészettörténeti tevékenysége is értékes feldolgozta a szegedi, ill. a Szegedi környéki erdők történetét (Szeged erdészete, 1939), valamint több, Szegeddel foglalkozó népszerű ismeretterjesztő kiadványban is közreműködött.
(A kép forrása: http://kissf-szeged.sulinet.hu/nevadonk-htm/)