Rövid leírás
A magyaróvári Országos Növénynemesítési Intézet kutatóvegyésze (1911-1918), a budapesti Országos Chemiai Intézet növénynemesítője, majd a kalocsai Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás vezetője (1918-1927), a szegedi Vegykísérleti Állomás (1927-1931), a Növénytermesztési és Növénynemesítő Kísérleti Állomás igazgatója (1931-1940) kísérletügyi főigazgatói rangban (1940-től).
A Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetője, igazgatóhelyettese (1950-1956), nyugdíjas szakértője (1956-1969). Paprikanemesítéssel foglalkozott. Kiemelkedő eredményeket ért el a szegedi fűszerpaprika nemesítésében, nevéhez fűződik a világszerte elismert 87-89-90 törzsszámú kéteres keskenycsövű, a 91-95 törzsszámú háromeres fajta, a 48-163 törzsszámú szegedi csípős és a 47-25 törzsszámú szegedi csípmentes fajta nemesítése. A Magyarországon termesztett csípős paprikafajták 80%-a az ő kísérleteinek az eredménye, de számos, szárazságtűrő étkezési paprikafajtát is előállított. A gabonafélék virágzásbiológiájával és a rizstermesztés magyarországi meghonosításának kérdéseivel is foglalkozott. Elsőként ismerte fel a szója népgazdasági jelentőségét.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/o-77160/obermayer-erno-77163/)