Rövid leírás
A Székesfővárosi Zenekar vendégkarmestere (1925–1929), a Budapesti Egyetemi Énekkar (1929–1941), a Budapesti Palestrina Kórus karnagya, a Budapesti Hangversenyzenekar karmestere (1935–1941). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola r. tanára (1929–1941 és főiskolai tanára 1955–1957). A Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója (1941–1944), a Szegedi Nemzeti Színház karmestere (1945-től), az általa megszervezett Operaegyüttes igazgatója (1945–1949); a társulat feloszlatása után Budapestre költözött, s főként zeneszerzéssel foglalkozott. A Szegedi Nemzeti Színház igazgatója (1957–1969), zenei igazgatója, az önálló Szegedi Szimfonikus Zenekar alapítója és vezető karmestere (1969–1975). Győrött (1951), ill. Budapesten, a SZOT, a MÁVAG és a Vasas Központi Művészegyüttes vezetője (1952). A Szegedi Zenebarátok Kórusának alapító vezetője, karigazgatója (1958-tól). A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik újjászervezője és zenei vezetője. Nyugdíjazása (1975) után is dirigált az operában, ill. koncertezett a zenekarral, s vezette az oratóriumkórust. A Kórusok Országos Tanácsának (KÓTA) tb. elnöke.
Kóruskarnagyként számos hangversenykörutat vezetett Európában és az USA-ban. Több Bartók- (Cantata profana, 1930; Divertimento, 1941; Hegedűverseny, 1943; A csodálatos mandarin, 1945) és Kodály-művet (Karádi nóták) mutatott be Magyarországon. Kiemelkedő érdemeket szerzett Szeged zenei életének fejlesztésében, a színvonalas operajátszás megteremtésében. Több, Magyarországon még nem játszott – régi és kortárs – opera bemutatása fűződik nevéhez. Romhányi Józseffel együtt átdolgozta és bemutatta Erkel Ferenc Sarolta c. vígoperáját. Mint zeneszerző is jelentős; nagymiséjének kéziratát halála után fedezték fel.