Rövid leírás

Pauer János

 

Csákvárott káplán (1838–1841), a Religio és Nevelés, ill. a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii c. folyóiratok segédszerkesztője (1841–1843). A székesfehérvári papnevelő intézet spirituálisa és a teológia h. tanára (1844–1852), r. tanára (1860–1867); közben uo. püspöki titkár (1852–1858). Székesfehérvári kanonok és budai főesperes (1858–1866); közben a káptalan képviselője és jegyző az esztergomi tartományi zsinaton (1858). C. szekszárdi apát (1862-től), biduai választott püspök (1866-tól), püspöki helynök (1869-től), olympiai felszentelt püspök (1872-től; Esztergomban szentelték fel: 1872. jún. 29.). Nagyprépost (1873–1878), káptalani helynök (1874 és 1877–1878), székesfehérvári megyéspüspök (1878–1889; kinevezték: 1878. dec. 25.; XIII. Leó pápa megerősítette: 1879. febr. 28.; székét elfoglalta: 1879. ápr. 24.). A Szent László Társulat alelnöke.

Történészként elsősorban egyháztörténettel, egyházmegyéje múltjával, Székesfehérvár történetével és régészeti emlékeivel foglalkozott. A székesfehérvári püspökség alapításának 100. évfordulójára megírta annak történetét (latin nyelven, 1877). Nevéhez fűződik a megyei tanítóegyesület megalapítása, de tevékenyen részt vett a Vörösmarty Kör és a Székesfehérvári Városi Történelmi és Régészeti Egyesület létrejöttében, jelentős adományaival gyarapította a helyi múzeumokat. Tevékenykedett Vörösmarty Mihály és Horvát István székesfehérvári, ill. Virág Benedek tabáni emlékművének felállításában. Különösen híres könyvgyűjtő volt: több mint húszezer kötetből álló magánkönyvtárát (benne 300 ősnyomtatvánnyal és kézirattal) egyházmegyéjére hagyta. Történelmi ismertetése saját könyvtára ősnyomtatványairól kéziratban maradt.

 

(A kép forrása: Wikipédia)