Nemzeti Sírhelyek


Shvoy István, 1929-től vitéz

Rövid leírás

Shvoy István, 1929-től vitéz

A pozsonyi IV. honvédkerület parancsnokságán, majd a 73. gyalogdandárnál beosztott vezérkari tiszt (1904–1908), a 16. honvéd gyalogezred századosa (1908. máj.–júl.), a pozsonyi IV. honvédkerület parancsnokságán (1908–1911), később a honvéd főparancsnokság vezérkari osztályán dolgozott (1911–1914). Az I. világháború idején, a pozsonyi ún. visszamaradó honvédkerületi parancsnokság vezérkari főnöke (1914. júl.–nov.), a 40. honvéd gyaloghadosztály vezérkari tisztjeként előbb a szerb fronton harcolt, a Kárpátokban részt vett az Uzsoki-szoros védelmében, majd Szerbia, Montenegró és Albánia meghódításában (1914–1916). A szegedi honvédkerületi parancsnokság vezérkari főnöke (1916–1917), a Honvédelmi Minisztérium (HM) katonai államtitkára irodájának vezetője (1917. júl.–1918. máj.), majd a 20. honvéd gyalogezred zászlóalj-, ill. ezredparancsnoka (az olasz fronton, 1918. máj.–nov.). A padovai fegyverszünet napján, az Osztrák–Magyar Monarchia 360 ezer katonájával együtt ő is fogságba esett (1918. nov. 3.). Hazatérése (1919. nov.) után, ezredesként, a HM 26. osztálya ún. autóalosztályának vezetője (1920. jan.–júl.).

A HM 1. csoportfőnökének helyettese (1920–1921), a 2. honvéd gyalogezred parancsnoka (1921–1922), a HM III. csoportfőnökének helyettese (1922–1923), a III. csoport főnöke (1923–1924). Az 1. vegyes dandár gyalogsági parancsnoka (1924. dec.–1926. okt.), a vámőrség h. felügyelője (1926. okt.– 1928. okt.), ezt követően nyugdíjazásáig a III. vegyes dandár parancsnoka (1928. okt.–1933. márc.); közben tábornokká (1925), majd altábornaggyá léptették elő (1928). Reaktiválása után, végleges nyugállományba vonulásáig, gyalogsági tábornokként, a Magyar Honvédség főparancsnoka (1935. jan.–1936. szept.). A Felsőház tagja (1935–1936).