Rövid leírás
A szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola tanára (1972–1974), Szegeden, a Kincskereső c. lap munkatársa, főmunkatársa (1974–1993), főszerkesztő-helyettese (1993–1994), rokkantnyugdíjas (1994–1995). 1969-től jelentek meg versei, első műveit a Tiszatáj közölte; 1974-től haláláig Szegeden lakott. A Kincskereső című gyermekfolyóirat munkatársa, majd főmunkatársa lett.
Prózai és drámai műveiben sajátos, a valóságot és a képzeletvilágot összekötő írói jelképrendszert teremtett, amely gyakran évezredes mítoszok kereteibe ágyazódva jelenik meg. Költészetének sajátos műfaja az ún. szerepvers: ezek a versei adekvát történelmi szituációk és személyek felmutatásával példaértékű erkölcsi tartást képviselnek. Különösen érdekesek az ún. Yorick-monológok. Kitalálta, hogy a hamleti tragédia túlélője még – Fortinbrason kívül – Yorick (akinek a koponyáját az eredeti műben Hamlet a kezében tartja). Yorick túlélte Fortinbras uralmát is, s öreg korában megírta emlékiratait Hamletről, Ophéliáról és Fortinbrasról is. Kisregényei gyakori témája szülővárosa, Szekszárd, kisvárosi élményei, gyermekkora kamaszemlékei, amelyeket gyakran kísért egyfajta misztikum, mágia. A korinthoszi menyasszony c. drámáját a szegedi Nemzeti Színház mutatta be (1993). Műfordítóként elsősorban kortárs orosz és bolgár költőket tolmácsolt. Szellemi irányításával a szegedi Kincskereső az egyik legjelentősebb vidéki irodalmi műhellyé vált.
A nevének türkörfordításából lett elnezve Sztyepan Pehotnij alteregója. Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötete 1994-ben az Év könyve lett.
(A kép forrása: Wikipédia, szerző: Bahget Iskander)