Rövid leírás
A József Műegyetem Geológiai Tanszéke tanársegéde (1895–1900), majd Münchenben és Bolognában őslénytani ásatásokat végzett (1901), a Magyar Földtani Intézet osztálygeológusa (1901–1915), a budapesti tudományegyetemen, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetemen az általános és történeti földtan ny. rk. (1915–1918), ny. r. tanára (1918–1946) és a Földtani és Őslénytani Intézet igazgatója (1917–1945); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1930–1931). Nevéhez fűződik az Erdélyi-érchegység és a Bihar-hegység földtani térképének elkészítése, felfedezte a nagy jelentőségű kissármási gázmezőt (1907–1908). Részt vett Déchy Mór 6. kaukázusi expedíciójában, ahol elsősorban Kubán és Dagesztán magashegységeit tanulmányozta (1898). Németország északi partvidékén és Rügen szigetén járt (1900), később Németország és Kelet-Galícia kálisóbányáit (1908), majd Lóczy Lajossal és Lőrenthey Imrével Olaszországban az Etna és a Vezúv vulkáni vidékét, ill. Szicília kénbányáit vizsgálta (1913).
(A kép forrása: Wikipédia)