Rövid leírás
Vas vármegye szolgabírója (1867–1868), a Deák-párt, a Szabadelvű Párt (1875–1906), ill. az Alkotmánypárt országgyűlési képviselője (1906–1910), majd párton kívüli, ’67-es programmal, országgyűlési képviselő (Szentgotthárdi választókerület, 1868–1881 és 1892–1915; Pozsony II. kerület, 1881–1884; Kőszegi választókerület, 1884–1892). Br. Wenckheim Béla és Tisza Kálmán kormányának pénzügyminisztere (1875. márc. 2.–1878. okt. 11.), hivatali ideje alatt az adók emelésével növelte az állami bevételeket, csökkentette a költségvetési deficitet, jelentős szerepet játszott a Szabadalmaztatott Osztrák Nemzeti Bank jogutódjaként létrehozott Osztrák–Magyar Bank felállítását elrendelő törvény keresztülvitelében (1878. évi XXVII. törvénycikk), a gazdasági kiegyezés megújításában.
Magyarország miniszterelnöke, egyúttal belügyminiszter (1899. febr. 26.–1903. jún. 27.) és a király személye körüli miniszter is (1900. márc. 7.–1900. márc. 29.). Az ellenzék a miniszterelnökkel kötött kompromisszum értelmében nem akadályozta meg az 1899. évi költségvetés elfogadását és az ún. Széll-formula alapján a gazdasági kiegyezés egyéves meghosszabbítását, cserébe a kormány beterjesztette a képviselő-választások érvényessége feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot (ez a kúria hatáskörébe utalta a kérdést), s gyakorlatilag nem nyúlt az obstrukció intézményéhez. A miniszterelnök az 1901-es választások előtt, amelyen pártja ismét abszolút többséget szerzett, keresztülvitte az új összeférhetetlenségi törvényt (1901. évi XXIV. törvénycikk), a vámtételek jelentős megemelésével az agráriusok érdekei szerint sikerült megkötnie az új gazdasági kiegyezést Ausztriával (1902. dec. 31.). Az újonclétszám megemelésére tett javaslat (1903. jan.) elfogadását az ellenzék, a kormányoldal egy részének támogatásával, a hadsereg magyar jellegének erősítésével kötötte egybe, a kibontakozó obstrukció miatt, az ország 1899 után ismét elfogadott költségvetés nélkül maradt, s Széll lemondásra kényszerült. Az ifj. gr. Andrássy Gyula vezette Alkotmánypárt elnöke (1906. máj.– 1910. febr.). A Magyar Jelzálog–Hitelbank elnöke (1907–1915).
Irodalom
Rátóton hunyt el, a táplánszentkereszti Országúti temetőben, családi sírboltban nyugszik. Rátóton Széll József, Széll Kálmán apja vásárolt egy földszintes udvarházat (1865-ben), amelyet Széll Kálmán egy reprezentatív, 18 szobából álló kastéllyá alakított. A kastélyt – ahol a hagyomány szerint Deák Ferenc is gyakran vendégeskedett – Hauszmann Alajos tervei alapján felújították (1890-ben). Deák itt 13 tölgyfát is ültetett a 13 aradi vértanú emlékére. Széll Kálmán a rátóti birtokot mintagazdasággá fejlesztette (1878-tól), ahol elsősorban szarvasmarha-tenyészetével maradandó hírnevet szerzett. Nevéhez fűződik a világhírű rátót-héraházi siementali fajta kitenyésztése. Marhatenyésztése miniszterelnöksége idején állandó publicisztikai téma volt, többek között Ady Endre is szívesen élcelődött marha-mintagazdaságán.