Rövid leírás
Az Országos Magyar Kir. Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke, a Müncheni Akadémián (1887–1889), majd Párizsban, a Julian Akadémián tanult (1889). A Magyar Kir. Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1920–1932), nyugdíjazták.
Művészi fejlődésére a Hollósy-körrel való müncheni kapcsolata volt nagy hatással, majd Párizsban, az új festészeti irányzatok alakították tovább stílusát. Kezdetben a szecesszióhoz közelítő gobelineket tervezett és realisztikus életképeket festett (Szolgalegény, 1902). 1905 után uralkodóvá vált művészetében a kolorit (Pihenő nógrádi búcsúsok, 1905), majd stílusa az impresszionizmus felé fordult (Álarcos bál, 1907). A háborút realista katonaképekben örökítette meg (Vonuló foglyok, 1915 k.). 1920 után kialakult jellegzetes stílusa, amelyet a spontán vázlatos festés jellemzett (Ébredés, 1921). Főként Raoul Dufy és Kees Van Dongen művészetének tanulmányozása érződik munkásságán (Városi világítás, 1930).
Irodalom
Felesége örökségéből, a Rosenbach-birtok eladásából telket vettek Tatatóvárosban, ahol a Toroczkai Wigand Ede által tervezett (és 1911-ben megépített) műtermes házban alkotott. A villa a székely lakóház épületelemeit tartalmazza és székely fafaragó művészet díszítő elemeivel. 1910-től 1920-ig Tatán, a Vaszary-villában tartózkodott, később is gyakran visszatért ide. Budapesten hunyt el, hamvait az Almási úti Temetőben helyezték örök nyugalomra. Tatai vonatkozású képei: Lovasok a parkban (1919); Parkban (1928); Nő kerti székben (1930); Verandán álló piros pizsamás nő (1930); Parkban fekvő nők (1930).