Rövid leírás
Budapesten ügyvédként dolgozott. Az I. világháború kitörését követően (1914 szept.-ében) önként bevonult, a magyar kir. 1. honvéd gyalogezred hadnagya; télen síoktatója. A lengyel harctérről az olasz frontra került, az Isonzó folyó vidékére. Az első görzi ütközet során halt meg. Marcottini községben temették el. Később földi maradványait Magyarországra szállították, és a budapesti Farkasréti temetőben hantolták el (1929. okt. 14.; síremlékét Berán Lajos készítette).
Jelentős szerepet játszott a magyar alpinista mozgalom (a vezető nélküli mászás) újjáélesztésében. Elsősorban az Alpokban, valamint az Alacsony- és a Magas-Tátrában járt, Horn K. Lajos és (1906-tól) Wachter Jenő társaságában. Első mászásai a Magas-Tátrában: Egyetemi-csúcs (Serényi nevezte el) a Karbunkulus-csorbából (1905. aug. 16.), Csorbai-csúcs északi (1909), Kapor-csúcs keleti (1911. júl. 4.), Varangyos-tavi-csúcs dél-nyugati fala (1911. aug. 26.). Első téliek: Fekete-torony, Téry-csúcs (1910), Bibircs. Emlékét a Serényi-torony (Magas-Tátra) őrzi. Nevéhez fűződik még a sísport magyarországi népszerűsítése. A Magyar Turista Egyesület Egyetemi Osztálya (MTEEO) keretében megszervezte Magyarország első síversenyét (Gete-hegység, 1908. jan. 9.). Elsőként állította össze és adta közre a sízés magyar nyelvű szakkönyvét (1912), kutatta a sportág hazai történetét (1908). A Nemzeti Sport c. lap Jégsport rovatának szerkesztője. A Turistaság és Alpinizmus c. folyóirat egyik alapítója. A Magyar Sí Club alapító tagja (1909), a Magyar Sí Szövetség létrehozója (1913), első főtitkára.
(A kép forrása: http://www.magas-tatra.info/2014/09/130-eve-szuletett-dr-serenyi-jeno.html)