Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után Berlinben élt, ahol több napilapnál újságíróként és karikaturistaként tevékenykedett (1926–1933), hazatérése után a Nemzeti Sport munkatársa (1933–1941), a Képes Sport képszerkesztője (1941–1944). A II. világháború után szabadfoglalkozású grafikusművész: a Népsportban (1945-től), a Ludas Matyiban (1945-től) és a Fülesben (1957-től) jelentek meg rajzai, sportkarikatúrái, és számos könyvillusztrációt is készített. A magyarországi sportkarikatúra egyik legnagyobb hatású művésze. Rendszeresen részt vett a nyári olimpiai játékokon, s valamennyi bajnok portréját megörökítette. 1965-től elsősorban sporttárgyú kisplasztikákkal foglalkozott: sportdíjakat, -serlegeket tervezett. Ő tervezte – többek között – az atlétikai Európa Kupák vándordíját (1965) és az NSZK Fair Play Díját (1972). Az olimpia évében Münchenben rajzait, kisplasztikáit, serlegeit nagy kiállításon mutatta be (1972). Az izraeli sportolók meggyilkolása elleni tiltakozásként egyik szobrát emlékeztetőként München városának adományozta.
A Magyar Turista Egyesület (MTE) síelője; síugró és sífutó (1918–1935), a Magyar Atlétikai Club (MAC) dobóatlétája; gerelyhajító (1919–1935). Gerelyhajításban olimpiai 2. (1928: 65,26 m.); 3-szoros angol bajnok (1925, 1926, 1927); hétszeres magyar bajnok (1925: 57,50 m; 1926: 61,00 m; 1927: 60,23 m; 1928: 62,48 m; 1929: 62,32 m; 1930: 64,60 m; 1931: 62,72 m); ötszörös országos csúcstartó (legjobb eredménye 1929: 66,70 m). Tízszeres magyar válogatott (1926–1931). A MAC 22. ún. klubbajnoka. A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) kapitánya (1938–1941; a világháborúba való belépés és a fasizálódás miatt minden tisztségéről lemondott: 1941). Szövetségi kapitányként járta a középiskolákat új tehetségeket és testnevelő tanárokat keresett. Ő kezdeményezte Iglói Mihály fiatal atlétaedző finnországi tanulmányútját. Az ország megszállása idején a nemzeti ellenállás tagja, sok üldözöttet bújtatott. Síelőként az I. chamonix-i téli olimpia (1924) és a zakopanei északi vb résztvevője (1929); négyszeres összetett magyar síbajnok (1924, 1928, 1929, 1930); a bajnokcsapat tagja (1932); síugrásban ötszörös magyar csúcstartó (legjobb eredménye 1927: 57 m). Berlinből való hazatérte után síoktatóként is működött: az IBUSZ sítúráit vezette (1933-tól). Később a Hungaria et General Travel Bureau Limited London utazási vállalat budapesti képviselője.