Rövid leírás
Budapesten gyülekezeti segédlelkész (1932–1934), a hatvani gyülekezet alapító lelkésze (1934–1936), a nagytarcsai gyülekezet lelkipásztora (1936–1942), a Nagybányai egyházkerület missziós lelkésze (1942–1944), Budapesten kórházi gyülekezeti lelkész, egyúttal a Református Egyetemes Konvent Jó Pásztor Bizottsága munkatársa (1944–1950). A budapest-kőbányai, ill. a budapest-kelenföldi gyülekezet lelkipásztora (1950–1951), a pesthidegkúti sérült gyermekeket gondozó szeretetotthon vezetője (1951–1961). Családjával együtt Svájcban telepedett le (1961), a hofluh-haslibergi, ill. az Interlaken der Oberhasli terület lelkésze (1961–1974).
A Jó Pásztor Bizottság tagjaként a II. világháború idején vezető szerepet játszott a zsidótörvények által hátrányosan megkülönböztetett egyháztagok lelki gondozásában, védelmében, ill. a hivatalos egyházi Izráel-misszió felvállalásában. Létrehozta a Gaudiopolis (Örömváros) elnevezésű első magyarországi önigazgatású gyermekintézményt, ahol több mint ezer, főként zsidó gyermek élte túl az üldöztetéseket. (Az intézmény 1950-ig fennállt.). Jeruzsálemben az üldözötteket mentő keresztények ligetében egy fa őrzi emlékét. Hamvait 1984-ben hozták haza és a budapesti Farkasréti temetőben helyezték el.