Rövid leírás
Hároméves tanulmányúton járt Bécsben, Münchenben, Berlinben, Brüsszelben és Párizsban (1908–1910); közben a Deutscher Werkbund műhelyeiben és a Wiener Werkstattenben dolgozott. Hazatérése után, Budapesten, építészeti irodákban dekorátortervező (1910–1911). Lajta Béla (1911–1913), majd Málnai Béla építészek irodájának belsőépítész és dekorátor tervezője (1913–1941). Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1915), orosz hadifogságban volt (1915–1920). Az 1917. évi ünnepségek alkalmából Vlagyivosztokban részt vett a pályaudvar dekorálásában, 1918-ban japán újságok közölték grafikáit és rajzait. Csánk (Rottmann) Elemér építész irodájának irodavezetője (1941–1948), a Középülettervező Vállalat magasépítési szakosztályának belsőépítész tervezője (1948–1956).
Belső berendezéseivel, lakberendezéseivel, egyedi bútoraival, grafikáival, egzotikus színvilágú festményeivel, ex libris-eivel és ötvösmunkáival a két világháború közötti építő-iparművészeti pályázatokon és kiállításokon számos díjat nyert. Kiállítástervezői munkásságában legjobban kiemelkedik az Iparművészeti Társulat Észtországban, Tallinnban 1936-ban rendezett népművészeti és iparművészeti kiállítása, valamint az Iparművészeti Társulat 1938. évi kiállítása, melynek teljes installációját tervezte és művezetését is irányította. Ugyanebben az évben egyedi bútoraival elnyerte az Iparművészeti Társulat aranyérmét. 1950-ben tervezte az oroszlányi Bányászati Szakiskolát, terveket készített a Gubacsi úti általános iskolához, majd 1951-ben a Kossuth Lajos téri földalatti vasút alsó és felső állomása tervével (Németh Pállal és Kiss Lászlóval közösen) első díjat nyert.