Rövid leírás
Az Új Nemzedék c. napilap zenekritikusa (1920–1926), a Zenei Szemle főmunkatársa (1926–1929), egyúttal a Nyugat és a Pesti Napló zenekritikusa (1923–1939). Feleségével együtt Svédországba emigrált (1941). Hazatérése (1946) után a Magyar Állami Operaház igazgatója (1946 ősze–1956 ősze).
A tudományos igényű zenei ismeretterjesztés jelentős alakja, az új magyar zene, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Dohnányi Ernő, Bárdos Lajos és mások munkásságának méltatója és propagálója. Operaigazgatóként – fiatal tehetségekre és az általa szerződtetett Otto Klemperer karmester munkásságára alapozva – jelentős Mozart-előadásokat hozott létre. Wagner és Bartók műveinek mellőzése miatt vitában állt az MDP kultúrpolitikai irányításával (1951–1956). A Zenei Lexikon szerkesztője (Szabolcsi Bencével, 1930–1931; pótkötet: 1935).