Nemzeti Sírhelyek


Turóczi-Trostler József

Rövid leírás

Turóczi-Trostler József

A temesvári állami főreáliskola r. tanára (1913–1918), az őszirózsás forradalom után a Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) előadója (1918. okt.–1919. márc.), a Tanácsköztársaság idején, a budapesti tudományegyetemen a világirodalom ny. r. tanára (1919. márc.–aug.), a bukás után megfosztották állásától (1919. aug.). A Budapesti Izraelita Leánygimnázium r. tanára (1920–1944), igazgatóhelyettese (1939–1944). A II. világháború után a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet r. tanára (1945), a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE BTK-n az összehasonlító irodalomtörténet ny. r. és a német irodalomtörténet h. tanára (1945–1949), a Német Nyelv és Irodalomtörténeti Tanszék ny. r. tanára (1948–1952), egy. tanára (1952–1962) és a tanszék vezetője (1949–1962); a BTK dékánja (1957–1958). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője (Szabad Szakszervezetek, 1945). A budapesti törvényhatósági bizottság (1945–1948), Budapest fővárosi képviseleti bizottsága tagja (1950). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke (1946–1948). A Magyar Goethe Társaság titkára, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat választmányi tagja. A Város c. folyóirat szerkesztője (Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal, 1922–1923). A Pester Lloyd munkatársa (1922–1930). Az Acta Litteraria főszerkesztője (1957–1962).

Középkori és kora újkori világirodalommal, német nyelvű irodalommal, magyar–német irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatokkal, Goethe munkásságával foglalkozott. Műfordítóként (Turóczi József néven) elsősorban klasszikus német irodalmat, Heine, Goethe, Hauptmann és Mann műveit tolmácsolta.