Rövid leírás
A szatmárnémeti, a lugosi, a liptószentmiklósi gimnázium (1911–1920), a budapesti Verbőczi Gimnázium (1920–1925), a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium r. tanára (1925–1950). Diákjaival kiadta a magyar irodalom több, addig ismeretlen vagy rejtőző fontos művét. A Bessenyei-kiadásaival (Hunyadi, 1929, Tariménes utazása, 1930) kezdődő sorozatot a Magyar Irodalmi Ritkaságok kiadásával folytatta (1930–1944: 63 mű!), amelyben az ország különböző iskoláinak diákjai, tanáraik vezetésével kutatták fel és rendezték sajtó alá a kutatás számára azóta is nélkülözhetetlen forráskiadványokat. A debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1935), ny. rk. tanára.
Tanári, irodalomtörténészi és ismeretterjesztő munkája mellett műfordítói tevékenységet is folytatott. 1916-ban jelent meg Német antológia. 1150–1900 c. kötete, amelyben formailag és tartalmilag egyaránt mintaszerű fordításokban adott áttekintést a német költészet évszázadairól. Később néhány Gerhard Hauptmann-mű tolmácsolásán kívül főleg klasszikus francia regényeket fordított (pl. Zola: Nana, Verne-regények stb.). Konzervatív folyóiratok (pl. Protestáns Szemle, Napkelet, Budapesti Szemle stb.) munkatársaként is a kortárs haladó költészetet népszerűsítette. Antológiákat szerkesztett (Mai magyar múzsa, 1930; Új magyar költők, 1936; Mai magyar költők, 1941). Irodalomtörténeti munkásságának középpontjában Reviczky Gyula, majd jó néhány évtizeden át Bessenyei György és a magyar felvilágosodás állt. Számos részlettanulmánya mellett Bessenyei (1947) c. könyve összegezse a haladó irodalmi- gondolkodásbeli hagyományok népszerűsítése érdekében végzett munkásságának. Szellemes epigrammái már idős korában jelentek meg az Élet és Irodalom, a Jelenkor és az Alföld hasábjain. Szépprózai művei közül jelentősek tanári pályájáról szóló visszaemlékezései: Húsz évem a Markóban (1946), Tanári pályám emlékezete (1969).