Nemzeti Sírhelyek


Varga István

Rövid leírás

Varga István

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) díjnoka (1919–1920), a budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Statisztikai Tanszéke tanársegéde (1920–1924), egy. adjunktusa (1924–1927). A Jog- és Államtudományi Kar magántanára (1933–1940), a gazdasági statisztika c. ny. rk. tanára (1940–1944), egyúttal a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője (1920–1923). A Magyar Gazdaságkutató Intézet igazgatója (1927–1944), ügyvezető alelnöke (1944), igazgatója (1948–1949). Magyarország német megszállása után a Gestapo letartóztatta; Budapesten (1944. márc.–okt.), Oberlanzensdorfban (1944. okt.–nov.), majd a Gestapo berlini börtönében raboskodott (1944. nov.–1945. máj.). Az Újjáépítési Minisztérium főcsoportvezetője (államtitkári rangban, 1945–1946), az Anyag- és Árhivatal elnöke és az Iparügyi Minisztérium, ill. az Építésügyi Minisztérium államtitkára (1946–1948). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE ÁJTK-n a közgazdaságtan (1946–1948), a statisztika ny. r. tanára (1948–1950), rendelkezési állományba helyezték (1950), nyugdíjazták (1951). Reaktiválása után a Belkereskedelmi Minisztérium külső szakértője (1953–1957); közben az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete tud. munkatársa (1954), az MKKE Belkereskedelmi Tanszéke egy. tanára (1957–1962).

Fogyasztás-gazdaságtani, közgazdaság-elméleti kutatásokkal, konjunktúrakutatással, a pénzügytan és statisztika kérdéseivel, a tervgazdálkodás problémáival foglalkozott. A II. világháború után jelentős szerepet játszott a stabilizáció és az első hároméves terv előkészítésében, majd az 1957. évi gazdaságpolitikai fordulat kidolgozásában.