Rövid leírás
Budapesten, a Standard Villamossági Rt. tisztviselője (1929–1944), a Belügyminisztérium (BM) számvevőségi főtanácsosa (1945), a Révai Kiadó (1946–1956), az Európa Könyvkiadó lektora (1956–1971).
Az 1920-as évek végén kapcsolatba került a Kassák Lajos körül csoportosuló avantgárd irodalmi körrel, s barátságot kötött Illyés Gyulával (1929). Első versei a Munkában (1928), majd a kolozsvári Korunkban és a Pesti Hírlapban jelentek meg, 1933-tól rendszeresen írt a Nyugatba és a Válaszba is. Korai versein (Őszi robbanás, 1932) Kassák körének hatása és a klasszicizálódás irányába való elmozdulás is érződik. Levél a szabadságról (1935) és Menekülő múzsa (1938) c. kötetének versei a klasszikus modernség jegyében születtek. Az 1930-as évektől műfordítással is foglalkozott (Villon Nagy testamentuma, 1940; Apollinaire válogatott versei, 1940; Angol barokk líra, 1943). Az Argonauták munkatársa (1937). Áttért a katolikus hitre (1938), de a zsidótörvények életbe lépésekor (1939) elveszítette állását, s közel tíz évig nem jelenhetett meg saját kötete. A II. világháború alatt többször munkaszolgálatra hívták be. Magyarország német megszállása idején, második felesége, Kutni Mária és barátai bújtatták.
A háború alatt írt versei dokumentumszerű költői megörökítései Budapest ostromának. 1945 után vitába keveredett a hivatalos, marxista irodalompolitika képviselőivel, Lukács Györggyel és Szigeti Józseffel. Az 1947. évi római utazásának élményét örökítette meg Római pillanat (1948) c. verseskötetében. 1953-ban, másfél éves tárgyalássorozatot követően, kérésére, felmentették párttagsága alól. 1956-ig nem jelenhettek meg írásai, ekkor főként műfordítással foglalkozott (Hét tenger éneke, 1955). Az 1950-es évek végétől sorra jelentek meg művei: Illés Endrével közösen írt drámája (Tristán, 1957), Elveszett otthonok c. kisregénye, első tanulmánykötete (Évek és művek, 1958), Rapszódia egy őszi kertben (1960) c. kötete, valamint legismertebb műve, a Hubay Miklóssal és Ránki Györggyel közösen írt zenés tragédiája, az Egy szerelem három éjszakája. Az 1960-as évektől érdeklődése a próza felé fordult. 1943-ban írni kezdett, Elveszett otthonok c. emlékezéseit beillesztette Nehéz szerelem (1964) c. önéletrajzi regényébe, amelyet két további memoár folytatott, ill. zárt le (A félbeszakadt nyomozás, 1969; Mért vijjog a saskeselyű? 1981). Tanulmányai, esszéi (Évek és művek, 1958; Megközelítések, 1969) a magyar esszéírás kiemelkedő teljesítményei, irodalmunk nyugatos hagyományaiba illeszkednek.