Rövid leírás
Észtországban és Norvégiában hegedűművész és hangversenymester (1924–1926), a kecskeméti Városi Zeneiskola hegedű- és karénektanára (1926–1942); az iskola énekkarával Magyarországon elsőként adta elő H. Schütz Máté-passió és Karácsonyi oratórium c. művét, valamint angol nyelven Purcell Dido és Aeneas c. operáját (1933). A kecskeméti Városi Dalárdával bemutatta Kodály Zoltán Jézus és a kufárok, Akik mindig elkésnek, Öregek (1934), valamint Molnár Anna (1936) c. kórusművét. Nevéhez fűződik Bartók Béla Magyar népdalok c. műve három tételének, valamint az egynemű karok nagy részének ősbemutatója is. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a hegedű, a társaszene és a partitúraolvasás r. tanára (1941–1952) és a karvezetőképző tanára (1949–1952), egy. tanára (1952-től). Több munkáskórust és üzemi énekkart vezetett (1938-tól), a Munkásdalosszövetség országos karnagya (1946-tól). Saját kórusával (Vásárhelyi-kórus) elnyerte a llangolleni (Anglia) nemzetközi kórusverseny (1947), valamint a MÁVAG Acélhang férfikórusával a budapesti nemzetközi verseny első díját (1948). A Honvéd Művészegyüttes férfikarának alapító karnagya (1949–1952), a Magyar Rádió Énekkarának művészeti vezetője (1955–1959). Több koncerten vezényelte az Állami Hangversenyzenekart és a Magyar Rádió Zenekarát.
A magyar kóruskultúra kimagasló egyénisége, nagy része volt az új magyar kórusmuzsika – elsősorban Kodály Zoltán énekkari műveinek – megismertetésében. Oratóriumokat is vezényelt (J. S. Bach: h-moll mise, 1969; Schumann: A Paradicsom és a préri, 1971). Zeneszerzőként szimfóniát (1956), népdalfeldolgozásokat, kantátát, tömegdalokat és gyermek kórusműveket írt.