Rövid leírás
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa (1925–1929). Kiállító művész (1929-től). Az 1950-es években az IPARTERV tervezőgrafikusa.
A két világháború közötti festészetét „látványfestészetként” határozta meg. Az 1930-as években csendéletei az École de Paris hatását mutatják. Az 1940-es években tájképei erősen kontúrosak, sötét tónusúak, expresszívek. A II. világháború után tájképfestészetét zárt, geometrikus formák jellemzik. Az 1960-as években Szentendrén, Fónyi Géza műtermében dolgozott, stílusa a nonfiguratív felé mozdult el. „Fekete képeknek” nevezte ekkor készült festményeit, amelyek lecsupaszított jelként funkcionálnak (Zöldbéka). Legtöbbször pasztell és olajpasztell technikát használt.