Rövid leírás
A József Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke tanársegéde (1908–1912), a Magyar Állami Földtani Intézet kutató-geológusa (1912–1921), osztálygeológusa (1921–1927). Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt (1914–1915), orosz hadifogságban volt (1915–1918). Hazatérése után, a Tanácsköztársaság idején, az ún. Marx–Engels Munkásegyetemen, a geológia tanára (1919). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1914–1922), a József Műegyetemen, ill. a BME-n az ásvány- és földtan c. ny. rk. (1922–1927), ny. r. tanára (1927–1952), egy. tanára (1952–1960) és az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetője (1950–1960). A József Műegyetem Vegyészmérnöki és Egyetemes Osztálya (1933–1934), Gépész- és Vegyészmérnöki Osztálya dékánja (1935–1936), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) rektora (1940–1941). – Az MTA másodelnöke (1943. máj. 4.–1945. okt. 29.). A Szent István Akadémia tagja (1927-től). A Magyarhoni Földtani Társulat elnöke (1932–1940), t. tagja (1940-től). A Magyar Hidrológiai Társulat elnöke (1941–1944).
Klasszikus kőzettannal foglalkozott. Magyarországon elsőként vizsgálta az üledékes kőzeteket, ill. elsőként folytatott homokelemzéseket vegyvizsgálatokkal. Elemezte és feldolgozta a Stein Aurél által Közép-Ázsiában összegyűjtött homokot, részt vett a Böckh Hugó vezette olajkutatásokban, ill. Papp Simonnal és Pávai Vajna Ferenccel a magyarországi szénhidrogén-kutatás elindítója.