Rövid leírás
Szülőföldjén már ifjúkorában gyorsírással jegyezte a helyi parasztközösség dalait, meséit. Első finnországi tanulmányútján (1889) tökéletesítette finn nyelvtudását, s a finn népi eposszal kapcsolatos folklorisztikai anyagot is gyűjtött. Nem sokkal később megismerkedett az Edison-féle fonográffal, s az egész világot megelőzve, fonográffal kezdett néprajzi, elsősorban népzenei anyagot rögzíteni (először 1896 őszén, Mezőcsáton kezdte meg a viaszhengerre való rögzítést, 1900-ban a párizsi világkiállítás egyik szenzációja lett a Vikár-féle népzenei hangfelvétel). Fonográfhengereken őrzött felvételeit Bartók Béla jegyezte le. Számos kutatóúton járt még Finnországban, ezeken több száz néprajzi tárgyat gyűjtött, ebből alakult meg a Néprajzi Múzeum finn gyűjteménye. Kalevala-fordítását az MTA adta ki (1909), időközben a finn és az észt mellett elsajátította a grúz nyelvet, Rusztaveli nemzeti eposzát magyar nyelvre tolmácsolta (1917). Viaszhengereit a Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye őrzi. A Magyar Néprajzi Társaság főtitkára (1896–1897). Az általa alapított La Fontaine Társaság elnöke (1920-tól).
Az Országgyűlési Gyorsíró Iroda munkatársa, vezetője (1889–1921). A Budapesti, ill. az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület alelnöke (1892–1893), elnöke (1893–1894 és 1904–1913). A Gyorsírászati Lapok (1886–1893 és 1903–1909), az Élet c. folyóirat (1892-től), az Országgyűlési Könyvtár (Téglás Gézával, 1903-tól) és a Turán c. folyóiratok szerkesztője (1917-től).