Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Érem- és Régiségtárának segédőre (1907–1911), őre (1911–1914), a Szépművészeti Múzeum Antik Plasztikai Osztályának őre (1914–1916), az isztambuli Magyar Tudományos Intézet alapító igazgatója (1916–1918). A budapesti tudományegyetem magántanára (1911–1918), a művészettörténet ny. r. tanára és a Művészettörténeti és Klasszika-archeológiai Intézet igazgatója (1918–1940); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1928–1929). Az Országos Képzőművészeti és Rajztanárképző Főiskolán az ókori művészettörténet r. tanára (1914–1919).
Klasszikus ókori görög és római, ill. itáliai művészettel, elsősorban pannóniai császárkori művészettel és arcképszobrászattal foglalkozott. Régészként ásatásokat végzett Dunapentelén. Klebelsberg Kunóval együtt megszervezte a konstantinápolyi Magyar Intézetet (1916-ban), amely azonban az I. világháború miatt csak néhány évig működhetett (ezért nagy terve, a kilikiai ásatások megindítása sem valósulhatott meg). Ő volt a budapesti tudományegyetem utolsó, a király által kinevezett ny. r. tanára (1918. szept. 18-án, a Művészettörténeti Intézet élére).
(A kép forrása: Wikipédia)