Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum Régiség- és Éremtárának gyakornoka, segédőre, majd múzeumi r. őre (1887–1894), egyúttal az aquincumi ásatások vezetője (1888-tól). A Budapesti Székesfővárosi Múzeum (1894–1934), valamint az Aquincumi Múzeum igazgatója (1894–1937). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Ókori Egyetem Történelmi Tanszéke magántanára (1892–1901), az ókori történelem ny. rk. (1901–1911), ny. r. tanára (1911–1914) és a Tanszék vezetője (1901–1914), az Érem- és Régiségtani Tanszék ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1914–1930). A Bölcsészettudományi Kar dékánja (1923–1924). A Budapest Régiségei szerkesztője (1897–1907 és 1932–1937).
Az MTA Archaeológiai Bizottságának előadója (1913–1933), elnöke (1933–1937). A Római Magyar Történeti Intézeti Bizottság tagja (1913–1938), az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat elnöke (1919–1933), majd t. elnöke (1933–1938). A Műemlékek Országos Bizottságának r. tagja (1905–1938), a Budapesti Philologiai Társaság t. tagja (1935–1938). A Német Birodalmi Régészeti Intézet tagja (l.: 1896; r. 1925), az Osztrák Régészeti Intézet tagja l.: 1899).
Ókori művelődéstörténettel, elsősorban Pannonia és Dacia provinciák történetével foglalkozott. Nevéhez fűződik Aquincum rendszeres régészeti feltárásának megindítása és a régészeti ásatási munkák irányítása, felismerte és elkülönítette az aquincumi polgárvárost a katonai tábortól. Munkásságának kiemelkedő teljesítménye az aquincumi feliratok közreadása. A magyarországi limeskutatások elindítója. A muzeológia elméleti kérdéseivel is foglalkozott, nemzetközi kapcsolatai és külföldi kiállításai eredményeképpen a magyar muzeológia európai szintet ért el.
(A kép forrása: Wikipédia)