Rövid leírás
A rákospalota-óvárosi (1937–1938), a rákospalota-újvárosi gyülekezet segédlelkésze (1938–1939), a budapesti Kálvin téri gyülekezetben, Ravasz László mellett segédlelkész (1939–1940), Svájcból visszatérve, Rákospalotán, hitoktató lelkész (1940–1942), majd Ravasz László javaslatára az alakuló újpesti gyülekezet első lelkipásztora (1942–1980). Budapest ostroma idején kiterjedt karitatív tevékenységet fejtett ki (1944–1945).
Irodalmi pályafutását költőként kezdte, később tanulmányokat, esszéket írt, majd érdeklődése a teológia és a pszichológia határterületei felé fordult. A Bázeli Egyetemen, Theodor Bovet (1900–1976) ösztönzésére család- és házasságlélektannal kezdett el foglalkozni, Debrecenben, a vallásos nevelésből írott dolgozatával doktorált (1946). A világháború után kezdeményezte egy új templom építését (1947-ben templomot szentelhetett az újpesti gyülekezet). Két évig taníthatott a Budapesti Református Teológiai Akadémián (1950–1952), apja kitelepítése után azonban nem oktathatott tovább – arról is szó volt, hogy őt is kitelepítik a Nyírségbe, végül maradhatott az újpesti gyülekezet élén: itt kezdte el lelkészek pasztorálpszichológiai képzését (tkp. illegálisan). Úttörő munkát végzett a hazai lelkigondozás számára: összegyűjtötte, teológiai vizsgálat alá vonta mindazokat a lélektani felismeréseket és elméleteket, amelyek segíthetik a lelkigondozó munkáját; ismertette azokat a módszereket, amelyek a lelkigondozásban felhasználhatók. Elsők között vállalta, hogy tanácsadó és felvilágosító írásaival alaposabb önismerethez, emberismerethez, lélektani műveltséghez juttatja a hozzáforduló keresztyén embereket.
(A kép forrása: http://www.gyokossy.hu/gyokossy-endre.html)