Rövid leírás
Gróf Tisza Kálmán fiának, gróf Tisza Lajosnak a nevelője (1894–1897), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója (1898– 1900), a hajdúszoboszlói (1901–1904), a hajdúböszörményi gyülekezet lelkipásztora (1904–1911); egyúttal egyházmegyei jegyző (1901) és az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye esperese (1904–1911). A tiszántúli egyházkerület püspöke és a debreceni gyülekezet lelkipásztora (1911–1936), e minőségében a Főrendiház (1914–1918) és a Felsőház tagja (1927–1936). Az I. világháborúban a református tábori lelkészség felügyelő püspöke. A Református Országos Zsinat (1917-től) és az Egyetemes Konvent elnöke (1918-tól). A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöke. Az Országos Református Lelkészegyesület alapító elnöke (1907-től), lapjának a Lelkészegyesületnek szerkesztője (1909–1910), főszerkesztője (1910-től). A Magyar Presbiter szerkesztője (1929–1930).
Jelentős szerepet játszott a debreceni tudományegyetem létrehozásában. Liberális politikai nézeteket vallott, részt vett a Polgárok és Munkások Szövetsége vezetésében (1921–1922), megalapította az ún. liberális blokkot (1922). Az Országos Szabadelvű Klub elnöki tanácsának tagja (1924-től). 1929 őszén gróf Bethlen Istvánnal konfrontálódva sikertelen kísérletet tett egy új, demokratikus kisgazdapárt megszervezésére.
(A kép forrása: Wikipédia)