Rövid leírás
Danielik Ignác megyei csendbiztos fia volt. Tanulmányait Rozsnyón, a premontrei rend gimnáziumában kezdte és a pesti központi szemináriumban végezte; ahol 1836-ban mint másodéves teológus bölcsészdoktor lett. Mint a központi növendékpapok magyar iskolájának elnöke a Munkálatokban (1837–38. IV. V.) megjelent dolgozataival figyelmet keltett.
1839-ben a rozsnyói líceumba a filozófia és a magyar irodalom rendes tanárává neveztetett ki, noha pappá csak 1840-ben avatta föl Kassán Ocskay Antal püspök. Rozsnyón 1842-ben saját kívánságára a teológiai karba, a bibliai tanulmányok és a görög és héber nyelv tanszékére helyezték át, ahonnan 1848 márciusában Somogyi Károly meghívására Pestre a Religio és Nevelés című lap szerkesztőségébe ment. Júliusban szerkesztője, 1849-ben pedig tulajdonosa lett a lapnak, melyet Religio címmel oly kifogástalan lojális szellemben folytatott, hogy a bécsi kormány bizalmát megnyervén, 1849. október 1-jén az egri főkáptalanba lett bekebelezve; október 31-én pedig Karl von Geringer császári teljhatalmú biztos a hazai iskolák átszervezésével foglalatos bizottságba is meghívta.
Az 1850-es években báró Kemény Zsigmond fölismerte képességeit és befolyását és meggyőzte őt arról, hogy Magyarország alkotmányos jogai eljátszva nincsenek, nem lehetnek; ettől fogva báró Kemény bizalmas barátjává és nyilvános működésében társává lett. A Religióban közölt cikkei miatt a lapot letartóztatták, őt pedig 1851. augusztus 2-ától október 1-jéig kitöltendő két havi fogságra ítélték, melyet ki is töltött. Lapja ettől fogva, az egyetlen, mely ezen időben egy-egy szabadabb szót meg mert engedni magának, egész 1852. október végéig szünetelt, midőn a kormányzó főherceg, Scitovszky János prímás közbenjárására megengedte, hogy a szerkesztést újra folytathassa. Ekkor kezdte magát az előtte megnyílt politikai pályára fölszerelni, könyvtárt gyűjtött, mely a legtekintélyesebb magánkönyvtárak egyike lett a fővárosban és évek múlva a Szent István Társulat birtokába ment át. 1854. február 15-én ugyanezen társulat helyettes elnökévé választatott, mely hivatalát Fogarasy Mihály püspöktől még 1853 nyarán vette át.
Az ő kezdeményezésére létesültek a társulat nagy kiadványai, mint Cantu Caesar Világtörténete, az Egyetemes Magyar Encyclopaedia stb. A Szent László Társulatot már 1858-ban tervezte, de csak később, 1861. május 5-én alakíthatta meg. 1855-ben IX. Piusz pápa valóságos titkos kamarásává nevezte ki. Az 1856-ban a bécsi kormány által megkötött és hazánkra is ráerőszakolt konkordátum idején Danielik a nemzeti párt híveihez csatlakozott; ugyanezen évben sajószentpéteri címzetes préposttá neveztetett ki.
1860 elején az európai összes katolikus államok egyházi birtokosainak szövetkezésével bankot akart létesíteni; e célból beutazta Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországot, Belgiumot és Hollandiát. 1861-ben prištinai püspöki címmel az egyházi ügyek előadójává neveztetett ki; 1865. március 9-én helytartósági tanácsosi állásától, saját kérelmére, udvari tanácsosi állásától, saját kérelmére, udvari tanácsosi címmel, fölmentették.
1865. december 18-án elhagyta a fővárost és előbb Egerbe, azután néhány hét múlva barátjához, az akkori préposthoz Répásy Józsefhez Jászóra vonult; ennek elhunytával 1867-ben végleg visszatért Egerbe. 1883. június 9-én főpásztora helynökévé nevezte ki. Legvégső nyilvános szereplése 1885. március 26-ára esik, amikor a főrendiház újjászervezése volt napirenden, mint ezen ház tagja, a címzetes püspökök meghívatási jogának védelmére hatásos beszédet tartott.
A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 18-án választotta levelező tagjai sorába; emlékbeszédet Szvorényi József mondott fölötte 1891. január 26-án. A Magyar Tudományos Akadémiának 1000 aranyforintot hagyományozott.