Rövid leírás
Pályája kezdetén a távol-keleti művészet, az analitikus kubizmus és Vaszary János művészete hatott rá. Különböző technikákkal kísérletezett, az olajfestésnél állapodott meg. 1941-ben mutatta be először műveit. Fő témája az élővilág, az ember, az állat, a növényzet. Idillikus jelenetek, miszticizmusba hajló világnézet, derűs kolorittal megfestett tájak és életképek, a szecesszióhoz közelítő stílus jellemzi alkotásait (Gyermektavasz , 1935 k.; Korpusz, 1937; Vadvizek, 1942 k.). A II. világháború után monokróm színvilágú, expresszív-realista szellemben alkotta műveit (Harmonikás, 1948–1950; Parasztfej, 1955 k.). Az 1960-as évektől, ún. fehér korszakában színei kivilágosodtak, kerekded alapformák, frontális szerkezet vált uralkodóvá alkotásain. Az 1970-es években figurái lebegővé, sejtelmessé váltak. Szimbolikus ihletésű művészetét nagyvonalú formakezelés, nyugtalan, érdes felületkialakítás, egymásba mosódó színek teszik egyedivé (Könyv, 1968; Védelem, 1972; Gondviselés, 1979). Szobrászattal is foglalkozott.