Rövid leírás
Kezdetben apja taníttatta, majd a soproni líceum hallgatója (1788–1795); közben elszökött Sopronból, katonának állt (1793, de onnan visszatért a líceumba). Tanulmányai befejezése után rövid ideig apja mellett gazdálkodott, majd nagybátyjánál, Niklán élt. Sömjéni (= Kemenessömjén) birtokán telepedett le (1798–1803), végül visszatért Niklára, s haláláig ott gazdálkodott (1200 holdon és a gombai szőlőhegyen 40 hold szőlőn; 1803–1836).
A gazdálkodás mellett kezdett el komolyabban verseket írni, jóllehet a soproni líceumban már a Nemes Magyar Társaság – az első magyar nyelvű diák önképzőkör – alapító tagja (Kis Jánossal). Diákkorában sokat olvasott, kiválóan megtanult németül és latinul, elsősorban az ókori görög és római mitológia iránt érdeklődött; költői példaképe Horatius lett. Költészetében a korabeli magyar nemesség életszemlélete és érzésvilága, belső világnézeti küzdelme érhető tetten. Gőgösen büszke nemességére, ugyanakkor szorongva látja ennek a nemességnek túlhaladottságát és erkölcsi hanyatlását. Egyszerre éli át a nemesi nemzedék haladó és visszahúzó érzelmeit, lelkében és töprengéseiben zajlik a kor egész konfliktusrendszere. Kazinczy hatására fokozatosan a felvilágosodás eszméinek híve lett: erőteljes, szuggesztív költői nyelve és stílusa ugyanakkor a magyar romantikus líra legfontosabb előkészítőjévé tette. Lírájára a klasszikus Horatiuson kívül még a korban nagyon divatos Mathisson osztrák szentimentalizmusa hatott, a magyarok közül elsősorban Virág Benedek verseiért lelkesedett. Lírájának tetőpontja az 1800-as évek elején írt nagy, hazafias költeményei, amelyekben a közösséghez szólva hívta fel a figyelmet a nemzetet fenyegető veszélyekre, és bátor helytállásra buzdított. Hazafias költeményeinek döntő többsége alkaioszi óda, közülük a legismertebb a Magyarokhoz (eredeti címe: Merengés), számos sora szállóigévé vált. A művet Berzsenyi három változatban is elkészítette (1796, 1803, 1810; valószínűleg egy változata már szerepelt 1803-ban, a Kazinczyhoz elküldött első versek között is). A költemény Horatius A rómaiakhoz (Ad Romanos) c. ódáját követi a dicső múlt és a hitvány jelen szembeállításával; míg a nemzethalál fenyegetésével a reformkori költészet fontos motívumait előlegezte meg. Több ódája korának fontos eseményeihez kapcsolódott: az 1797. évi nemesi felkeléshez (A felkölt nemességhez a szombathelyi táborban; Herceg Esterházy Miklóshoz), a napóleoni háborúkhoz (Az ulmai ütközet), az 1807. évi országgyűléshez (Felsőbüki Nagy Pálhoz; Gr. Festetich Györgyhöz; A magyarokhoz, 1807). Mégsem alkalmi versek ezek, hanem a hősiesség, a hazafiúi erkölcs hirdetései, ünnepélyes formában.
(A kép forrása: Wikipédia)