Rövid leírás
Szabolcs vármegye ajánlására, két testvére után a bécsi magyar királyi testőrséghez került (1765. jún. 8.–1773); közben testőrként Itáliában is szolgált (1768–1769), gárdahadnagyként szerelt le (1773). A magyar protestánsok (= a négy magyarországi református püspökség) bécsi ügyvivője (1773–1778), miután azonban szembekerült a hazai reformátusok vezetőivel áttért a katolikus hitre (1779. aug. 15.). Mária Terézia közbenjárására a bécsi udvari könyvtár segédtisztje (1779–1780), a királynő halála után II. József megvonta fizetését, egy rövid ideig a Der Mann ohne Vorurteil c. lap szerkesztője (1781), majd hazatért birtokára gazdálkodni (Bercelen és Feketetótiban, 1781–1787). Pusztakovácsiban telepedett le, haláláig ott élt és alkotott teljes visszavonultságban (1787-től). Bihar vármegye táblabírája (1790).
Bessenyei a nyelv fejlesztésének két fontosabb útját látta: a korszak eszméinek magyar nyelvű megismertetését elsősorban magyar nyelvű fordításokban szorgalmazta, az eszmék elterjesztésére pedig egy tudós társaság létrehozásának alapítását kezdeményezte. Bessenyei maga is sokat fordított, elsősorban A. Pope és J. Locke műveit ültette át magyar nyelvre, de számos német fogalomnak is ő kölcsönzött magyar elnevezést (pl. a közjó, azaz a közboldogság is tőle származik, a német allgemeine Wohlfahrt magyarítása). A Magyarságban fejtette ki a program nyelvi vonatkozásait, a nemzeti nyelv megteremtésének szükségességét: a nyelvet „alkalmatossá” kell tenni idegen nyelvek megismertetésére (pl. a Magyar néző az angol Spectator fordítása!); valójában egyfajta nyelvújítást hirdetett meg). A magyar tudós társaság megalapítását az Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (= Jámbor szándék, 1781) c. röpiratában javasolta.
(A kép forrása: Wikipédia)
Irodalom
Agis tragédiája. Bessenyei György szomorújátéka
Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, a jó Lykurgos, a nagy törvényhozó idején, eltörölték a pénzt és száműzték az adósságokat és a kölcsönöket is. A nagy Spárta romlása bizony akkor kezdődött, amikor a hősi polis hosszú, véres háború után megfosztotta Athént hellén hegemóniájától. Szekérszámra áramlott az arany, az ezüst és a drágakő a bukott polisból Lakedaimóniába. Az embereket mohó birtoklásvágy fogta el, a bírhatnékságot kapzsiság és fukarság, majd tobzódás és elpuhultság váltotta. A hatalmasok aztán még nagyobb vagyonokat gyűjtöttek, vagyonukkal pedig megvesztegették a törvényhozókat, így új törvényeket fogadtattak el. Az új törvényekkel adósságokba és uzsorakölcsönökbe kényszerítettek sok derék lakóniai polgárt. Megteltek az utcák földönfutó szerencsétlenekkel, zsúfolásig voltak börtönök kicsiny értékeikből kiforgatott, házikójukat elárvereztetett nyomorultakkal.
Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, élt egy Agis nevezetű nemeslelkű ifjú herceg, aki megtagadott magától minden pompát és fényűzést. Jóravaló buzgalmában szent céljául tűzte ki a jó Lykurgosnak, a nagy legislatornak, a javak egyenlőségéről szóló törvényei visszaállítását. Agis és nem különb’ barátja, Kleombrotés élére álltak az elkeseredett és kisemmizett egyszerű nép haragjának. A két bajnokot a közjó érdekében, a legnemesebb és a legtisztább célok vezérelték: fel akarták számolni az adósságokat, meg akarták szabadítani a kétségbeesett szerencsétleneket az uzsorások nyűge alól. Hozzájuk csatlakozott Agésilaos főúr és csalárd barát, aki azt követelte, hogy égessék el a szegények adósságleveleit. Agésilaosnak szép földbirtoka és igen sok adóssága volt. Beteges kapzsiságában színleg támogatta az elégedetlenkedőket, mert alig titkoltan abban bizakodott, ha a pártütők győzedelmeskednek ő is megszabadulhat egyre súlyosabb anyagi gondjaitól.
Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, a gonosz Leónidas uralkodott. A kegyetlen király tartott a népharagtól és az egyre népszerűbbé váló Agistól. Demokarés főúr és főtanácsos meggyőzte a királyt arról, hogy a nép nem a jó király ellen lázadt fel, hanem azért, mert nem bírja már a terhes adókat és a gyalázatos uzsorakölcsönöket. Agésilaos, a hitvány barát és Demokarés, az álnok tanácsos érdekei megegyeztek abban, hogy elégessék az adósok iratait, ám további engedményekről, vagyonmegosztásról hallani sem akartak. Hiába hirdette ki Leónidas az adósságok megszűntét, a nép továbbra is forrongott, a harag nem csillapodott. Agésilaos, a lázadóktól átpártolt kétszínű barát, hűséget esküdött a gonosz uralkodónak, sőt meggyőzte Leónidast arról, hogy ő csak azért állt Agis és Kleombrotés mellé, hogy megvédje a lakónok jó királyát. Miután Leónidas úgy vélte, hogy teljesítette a nép kívánságát felszólította a lázadó herceget, Agist és nem különb’ barátját, Kleombrotést, hogy esküdjék hűséget a jó királyra és törvényeire.
Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, a gonosz Leónidas, az áruló Agésilaos közreműködésével leverte a nép elkeseredett lázadását. Győzelme után, hűségük áráért, minden lázadó pártütése megbocsáttatott. Agis és nem különb’ barátja, Kleombrotés igazságuk erősb’ tudatában azonban megtagadták a megalázkodást. Leónidas megvádolta a nemeslelkű herceget és barátját, hogy ők valójában nem a jó Lykurgosnak, a nagy törvényhozónak a hívei, hanem zsarnokságra törnek, és saját gazdagodásukat építik. A gonosz uralkodó börtönnel sújtotta mindkettőjüket. A király megbízásából Agisért Demokarés, az álnok tanácsos érkezett, a nemeslelkű herceg, megadása jeléül, leoldotta kardját. Agis megismételte, hogy számára a bocsánatért kérelem és a hűségért ígéret elfogadhatatlan és teljesíthetetlen feltétel. Ha ugyanis így tenne, azzal elismerné, hogy oktalan sértette meg a zsarnokot, ezzel elfordulna a fellázadt és sorsára hagyott szegényektől, magára hagyná és elárulná mindazokat, akik bíztak és még most is bíznak benne. A csalárd Demokarés ekkor önelhatározásából, dühösségéből elragadtatva magát, égbekiáltó gonoszságot követett el: meggyilkolta a nemeslelkű herceget. Agist, a nép érdekeinek, a közjónak és a legnemesebb eszméknek szószólóját a cselszövő tanácsos ármánya semmisítette meg. Leónidas, „a jó király” megrendülten gyászolta a meggyilkolt herceget, mint új trónusának első, véres áldozatát.
Hajdanában, Bécsben, amit Viennának és Vindobonának is neveztek, Agis tragikus ideáját jó Bessenyei György uram „öntötte tragédia ruhába.” A szomorújáték először megjelent 1772 decemberében, a derék Kaliwoda Leopold betűivel.
http://www.nevpont.hu/view/7611
http://www.nevpont.hu/view/11733