Rövid leírás
Szülei Várkonyi Nándor és Eberhardt Mária.[1] Főiskolai tanulmányokat a Pannonhalmi Bencés Főapátság Tanárképző Főiskoláján folytatott 1906-1911 között, középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1913-ban a budapesti egyetemen doktorált, ezután magántanár lett a pécsi egyetemen, 1928-1929-ben ösztöndíjjal tanulmányúton volt Párizsban, a Sorbonne-on.
1929. december 27-én habilitálták egyetemi tanárnak, ettől kezdve 1940-ig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Imre Sándor által létrehívott Pedagógiai-Lélektani Intézetét, a mai szegedi Pedagógiai- és Pszichológiai Intézet elődjét vezette, több tanéven át dékáni tisztséget is töltött be. 1940 október 19-én Kolozsvárra ment tanítani az ott újra megszervezett Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemre, itt a Lélektani Intézetet vezette 7 szemeszteren keresztül, majd a Pedagógiai Tanszéket is Varga Béla halála miatt (1942), a II. világháború vége után Budapestre menekült. 1947-ben kilépett a bencés rendből, mert családot alapított. Az új, szovjet mintára létrehozott, tudományos szisztéma szerint 1952-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot neveléstudományból, a budapesti egyetemen tanított 1954-es nyugdíjazásáig.