Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1918–1923), magyar és francia nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1923), tanulmányait a louvaini egyetemen (1925) és a párizsi Sorbonne-on egészítette ki (1926–1927). Az Arisztotelész utáni görög filozófia tárgykörében magántanári képesítést szerzett (1932).
A budapesti Erzsébet Nőiskola Tanárképző Intézetének franciatanára (1924–1927). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Filozófia Tanszéke (1932–1940), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Filozófia Tanszéke magántanára (1940–1945). Antik, elsősorban klasszikus görög filozófiatörténettel, a hellén újplatonizmus történetével foglalkozott. Lefordította Plótinosz több művét (A szépről és jóról, 1925; Istenről és a hozzá vezető utakról, 1944). Jelentős közéleti szerepet játszott: a két világháború között számos tanulmányban foglalt állást a nők egyetemi tanulmányai érdekében, elsők között vizsgálta a magyarországi diplomás nők helyzetét. Férjével együtt öngyilkos lett.
Irodalom
Férjével, Magyary Zoltánnal, a szovjet front elől menekülve, 1944-ben Tatára, majd Héregre, az erdészházba költöztek. A bevonuló szovjet katonák elhurcoltak néhány asszonyt, majd megígérték, hogy a filozófus asszony Techert Margitért még visszajönnek. Magyary Zoltán ezt nem várta meg: előbb feleségével, majd magával is végzett. Héregen, az erdészház előtti tisztáson kopjafa őrzi emléküket. A tatai Környei út Temetőben, közös sírban nyugszanak.