Sajtószemle

A múlt megismerése nélkül nem látunk tisztán a jelenben, és nem tudunk jövőt építeni. A 2021 nyarán útjára indult Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program a felnövekvő generációk történelmi immunitását igyekszik erősíteni, hogy a múltban meghozott rossz döntésekből tanulva a jövő nemzedéke elkerülje az ideológiai fenyegetéseket. A Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatójával, Móczár Gáborral sorsfordító hősökről, áldozatvállalásról, a nők szolgáló szeretetéről és nemzeti emlékhelyeink élményközpontú megismeréséről beszélgettünk.

Akik közvetlen hozzátartozóként találkoznak a demenciával, tanúi lehetnek annak, hogyan sorvad el az egyéni emlékezés. Emlékek nélkül szinte lehetetlen élni, és nemcsak a személyes, emlékké szilárdult élményeink formálják a személyiségünket, hanem a kollektív emlékezet is. 

Az emlékezés emberi mivoltunk szerves része, az idegrendszer vegetatív jellemzője. Léteznek emlékezeti reflexek, amelyek önkéntelenül épülnek be az életünkbe, és vannak olyan emlékezési folyamatok, amelyek tudatos törekvés eredményeképp jönnek létre, mint a tanulás vagy a megtapasztalás. 

Ha hiszünk abban, hogy a történelmi események, helyszínek, hősök meghatározzák a mostani életünket, akkor a történelmi előzményekből tanulnunk kell. 

Meg kell tanulnunk azt, hogy mit cselekedjünk, és mit kerüljünk el hibaként. Ha arra akarnak minket kényszeríteni, hogy felejtsük el a múltunkat, sőt, írjuk át, az disszonanciát okozhat a saját tudatunkban. Mindaz, amiben felnőttünk, és amit korábban megtanultunk, ellentmondásba kerülhet azzal, ami a mai világban bizonyos médiacsatornákon keresztül felnagyítva érkezik hozzánk. Minél inkább tudatos folyamattá válik az emlékezés, annál jobban használható arra, hogy a saját identitásunkat formáljuk, megtartsuk és erősítsük. 

A mai fiatalok egész más korban, társadalomban és elvek között nőnek fel, mint akik a zsidóüldözés vagy a kommunizmus idején áldozatot hoztak embertársaikért. A szabadelvűség és az önmegvalósítás vágya másra ösztönöz, mint amit Salkaházi Sára vagy Apor Vilmos életpéldája mutat. 

Sokan kongatják a vészharangot, mert a ma felnövekvő generáció mentesül azoktól a történelmi eseményektől, amelyek valamiféle átalakuláshoz, konfliktushoz, háborúhoz kapcsolódnak. A nagyszüleik még emlékezhetnek a második világháború végére, az ötvenes évekre, a kommunizmus időszakára, de a személyes tapasztalás hiányzik. A fiataloknak – ha nem is élnek át efféle szituációkat – tudatos megtapasztalásra van szükségük. Az egyes történelmi korokban élt, fontos válaszúthoz érkező, a saját személyes érdekeikről lemondó személyiségek példája mintaként szolgál ebben a folyamatban. Szállóigeként gyakran halljuk, hogy a vészterhes korok erős embereket szülnek, és az erős emberek békés korszakot hoznak létre; a békés korszak gyenge embereket termel, és a gyenge emberek vészterhes korszakokat hoznak létre. A történelem ciklikusságát nem tartóztathatjuk fel, viszont az újabb kataklizmák megelőzése érdekében fontos, hogy szembesüljünk a történelemben meghozott rossz döntések következményeivel. 

Ez a tudatos megismerés befolyásolhatja a viszonyulásunkat a jelen történelméhez?

A nyugati világban sok jele mutatkozik annak, hogy azok az országok, akik nem élték át a negyvenöt évnyi kommunizmust, sokkal védtelenebbek és kitettebbek azoknak az ideológiai hatásoknak, amelyeket mi a saját történelmünkben megtapasztaltunk. 

Egy magyar, cseh, szlovák, román vagy bolgár gyerek – genetikailag átöröklött módon és az elmondott történetek alapján – sokkal érzékenyebben reagál egy újfajta kommunizmust sejtető fenyegetésre, mint aki nyugat-európaiként az egésznek a létét tagadja. 

Ez óriási veszély, amely erősíti a törekvésünket, hogy a történelmi ellenállóképességet erősítsük a felnövekvő korosztályokban. Nem ideológiailag szeretnénk őket befolyásolni, hanem felébreszteni bennük a történelem iránti érdeklődést, hogy tegyék mérlegre az ismereteiket, és a vonzó külcsíny miatt ne fogadjanak el feltétel nélkül olyan ideológiákat, amelyek súlyos helyzetekbe taszítják őket. 

2021 nyarán indult útjára a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program, amelynek része a Sorsfordítók című animációs kisfilmsorozat. A kiválasztott példaképek élete azt is sugallja, hogy épp a megpróbáltatások formálnak minket.

A mai generációk formanyelvén; a vizuális világukon, az elfogyasztható tartalmak hosszúságán és pörgési sebességén keresztül, sűrített módon próbáljuk eljuttatni őket annak a megértésére, hogy mitől válik valaki hőssé. A hős nem feltétlenül a csatatéren szablyát forgató katona, vagy aki feláldozza magát embertársai életéért, hanem mindaz, aki egy döntési helyzetben mérlegre teszi a saját és a közösség érdekét, de nem adja fel az értékeit, hogy a könnyebb utat választva behódoljon valami másnak. Ebben a kisfilmsorozatban néhány ismertebb személyiség mellett olyan sorsokat is hozunk, akik az egyház életében vagy női mivoltukban, radikálisan különböző élethelyzetekben kamatoztatták önfeláldozási és jó döntéshozási képességüket. Bízunk abban, hogy a kisfilmek egyfajta muníciót is biztosítanak azoknak a tanároknak, akik egy előzetesen megnézhető audiovizuális anyag után szeretnének a diákjaikkal ezekről a kérdésekről beszélgetni. 

Aki belekóstol a kínálatba, igazi hús-vér emberekkel találkozhat: vadászpilótával, orvosi diplomáért küzdő nővel vagy a fiúk gyakori példaképével, a focistával. 

Szent László, Mátyás király vagy Kinizsi Pál legendás történelmi alakokként élnek. 

A Sorsfordítók életútjai viszont időben beláthatók, a mai világ megfogható közelségében, a második világháború utáni években vagy az ötvenes évek politikai elnyomása közepette.

Kiváló példája Placid atya, aki nem hozott mártíráldozatot, és száz év fölötti kort élt meg, de a Gulagon tartotta a lelket a foglyokban. Nem a saját egészségét és biztonságát helyezte előtérbe, hanem papként a másik embert szolgálta. Salkaházi Sára pedig egy bolondos, rossz előéletű lányból lett a Szociális Testvérek Társaságának boldoggá avatott testvére. A nyilas uralom alatt a budapesti rendházban védte a rábízott zsidó közösségeket, és feladta magát, hogy meg tudja védeni őket. Ezek az áldozatok a hétköznapi ember számára nehezen érthetőek, de áldozatvállalásuk és az adott pillanatban hozott döntésük példaértékű.

Eddig tíz kisfilmet tettek közkinccsé, de küszöbön áll a következő öt epizód bemutatója.

Az újabb ötrészes sorozat – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójához kapcsolódva – a két évből hoz elénk hősies kiállást, kitartást mutató személyiségeket. Maderspach Károlyné életútja egészen különleges; Haynau megvesszőztette, hogy a férjét feladja, végül a férje öngyilkos lett, hogy a családját ne semmizzék ki. A hősök vonatkozásában többet beszélünk a férfiakról, mint a nőkről. A nők a szolgáló szeretet jegyében sokszor háttérben maradnak, mint a vezéralak Batthyány Lajos mögött gróf Zichy Antónia. Ő állhatatosságának köszönhetően élete végéig gyászban járt, nem volt hajlandó szóba állni a Habsburg-házzal, folyamatosan küzdött a férje rehabilitációjáért, és a magyar ellenállás emblematikus alakja lett. Reményeink szerint ezek a példák személyes kapaszkodóvá válnak a fiatal generáció számára, és mintaként szolgálnak egy-egy kritikus helyzetben. 

„Jöjj el, lásd meg, éld át!” – hirdeti a mottó azt az új programlehetőséget, amely élményközpontú találkozásokra hívja a diákokat a történelmi és nemzeti emlékhelyekre. 

2021 nyarán egy kutatás során felmértük, hogy a gyerekek várakozáson felül érdeklődnek történelmi nagyjaink iránt. 

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság munkájának köszönhetően jelenleg 21 nemzeti és 64 történelmi emlékhelyünk van az országban, ami Európában egyedülálló. 

A gyerekcsoportok számára módszertani tananyagot és feladatgyűjteményt dolgoztunk ki, melyet az iskolai előkészítés után a helyszínen múzeumpedagógiai vezetés vagy foglalkozás követ, végül a szerzett információkat játékos-kreatív formában dolgozzák fel: kereséssel, keresztrejtvény-készítéssel, drámajátékkal, mémkészítéssel. Az elmúlt két és fél évben öt helyszínen – Mohácson, Esztergomban, Komáromban, Budapesten, a Kossuth téren és Gödöllőn, a királyi kastélyban – kétszáz önkéntesen vállalkozó iskolai csoporttal egy tesztprogramot futtattunk le, hogy lássuk, működik-e az, amit az íróasztal mellett megterveztünk. A kormány támogatásával, a Klebelsberg Központ tankerületi hálózatának szervezésével biztosítjuk a 12–18 éves korosztály számára a módszertani háttéranyagot, az odautazást és a helyszíni belépőjegyet. 2024 szeptemberétől félévenként mintegy harmincöt-negyvenezer gyerek juthat el erre az országos programra, melyet szeretnénk beépíteni a köznevelés programjába. A megnövekedett látogatói létszám pluszbevételt jelent az emlékhelyek számára, amely a fennmaradáshoz szükséges forrásokat is biztosítja, tehát ez egy kölcsönösen előnyös együttműködés a projektben részt vevő összes partner között.