Hírek

A Kozma utcai zsidó temetőben nyugvó Baumhorn Lipót munkásságát Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója és Kiss Henriett, a Budapesti Zsidó Hitközség elöljárója, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga igazgatója méltatta. Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója az alkotó sírjánál mondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen az olyan meghatározó személyek emlékének megőrzése, mint Baumhorn Lipóté és elengedhetetlen az olyan épületek megőrzése, mint például a szegedi zsinagóga, az esztergomi zsinagóga és a szegedi „vasalóház”.  
A NÖRI főigazgatója az okos parcellakövek elhelyezésével kapcsolatban megemlékező beszédében  azt hangoztatta, hogy a NÖRI feltett szándéka, hogy a Zsidó Kultúra Európai Napja keretében a Kozma utcai zsidó temető bejáratánál is elhelyezi azt az okos parcellakövet, amelyen keresztül a jövőben többek között Baumhorn Lipót élete is megismerhető lesz.
Kiss Henriett, a Budapesti Zsidó Hitközség elöljárója, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga igazgatója, Baumhorn életművének kutatója a sírnál mondott beszédében kiemelte, hogy bár Baumhorn Lipót igen gazdag életművet hagyott ránk, magánemberként keveset tudunk róla. Azonban fennmaradt egy fénykép, amely egy gyerekcsapatpt ábrázol az építész feleségével, és a visszaemlékezések szerint ez Baumhorn Lipót egyik gyermekének zsúrján készülhetett. Ez a kép az igazgató szerint azt bizonyítja, hogy az építész szeretetteljes családi légkörben tudott ennyire gazdag életművet hátrahagyni. 
A Budapesti Zsidó Hitközség elöljárója beszédében rámutatott: az építész előtt már a pályája legelején két lehetőség állt. Az egyik az volt, hogy követi majdan a késő romantika elgondolása szerint a zsidó templomok bizánci és mór stílus jegyeinek használatát, hiszen egy keletről jövő vallásról beszélünk. Baumhorn Lipót viszont tudatosan nem ezt az utat választotta, nem akart különálló lenni, nem akart más lenni, mint azok az emberek, akikkel ebben a hazában együtt élt. Szülőhelyén, Kisbéren nem volt különbség a sváb, a keresztény és a zsidó ember között. Az igazgató hozzátette: Baumhorn Lipót már annak a generációnak a gyermeke volt, aki kimondta, hogy ő egy olyan magyar állampolgár, aki történetesen izraelita vallású, és mint ilyen sohasem gondolta magát különállónak Magyarországtól és annak népeitől. Rámutatott: ez az a nagyon fontos gondolat, ami a Baumhorn életművet igazán jelentőssé teszi. Az általa megalkotott zsinagógák és középületek a magyar kultúra elemeire épültek, így minden hátrahagyott alkotása így válhatott szerves részévé a magyar kultúrának.