Hírek

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója megnyitó beszédében kiemelte, hogy az intézet célja, hogy a Nemzeti Gyászpark, ami a közeli Kisfogházzal együtt nemzeti emlékhely, a nemzeti emlékezetpedagógia szerves része legyen, és minden középiskolás korú diák ellátogathasson – és el is látogasson – erre a helyre. „Hiszen nemcsak a kiállítás, de maga a Nemzeti Gyászpark is figyelmeztető jel számunkra, és a mi  feladatunk, hogy azok számára is az legyen, akiknek ez nem volt az életük része, és már csak a történelem egy jelentős pillanataként tanulnak róla.” – mondta a főigazgató. 

Földváryné dr. Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke a kiállításmegnyitón hangsúlyozta, hogy akik az emléknapon összegyűlnek és megemlékeznek 1956 mártírjairól és a kommunista rendszer minden áldozatáról, tulajdonképpen arra emlékeznek, hogy az a rendszer, amely magát a humánum letéteményesének tartotta, 1956-ra, az áldozatokra, özvegyekre nem másként, mint „nyomorult ügyek” letudandó feladataként tekintett. „A mi dolgunk, hogy ne így tekintsünk erre, és elmondjuk a gyerekeinknek, hogy 1956 egy szép, vállalható büszkeség volt a magyar történelemben, és 1956, valamint 1989 örökségét a mi kötelességünk megőrizni.” – zárta gondolatait Földváryné dr. Kiss Réka. 

Dr. Susa Éva antropológus szakértő, igazságügyi főtanácsos, aki kezdettől részt vett a 301-es parcellában névtelenül és jeltelenül eltemetettek azonosításában, hangsúlyozta, hogy a kiállítás jól megmutatja annak a szörnyű és embertelen világnak a képét, amit a 301-es parcellában lehetett tapasztalni, és ami egy szakértő számára is megdöbbentő volt. Susa Éva rámutatott: fontos, hogy az itt tapasztaltak eljussanak a gyermekeinkhez, mert ha nem visszük tovább ezeket az ismereteket, akkor nem tudunk egy tiszta, rendes jövőt építeni. 

Horváth Ernő katonasírokat fotózott az Új köztemetőben, amikor elment az egyre többször emlegetett 301-es parcellába. Az elvadult, süppedő sírhelyek lehangoló látványa maradt meg benne, és az, hogy az oda temetetteket sem éltükben, sem holtukban nem kímélte a Kádár-rezsim. Képei a parcella átalakulásának pillanatfelvételei. Nagy Imre és mártírtársai sírhelyeinek 1988-as azonosítása még nem hagyott nyomot a parcellán, sőt, az elvadult növényzet megtartását követelte, mert a fák fontos viszonyításai pontok voltak az azonosítás során. Az 1989. június 16-án megtartott újratemetés a rendszerváltozás szimbolikus aktusává, a 301-es parcella pedig emlékezetpolitikai színtérré vált, amelynek sorsa a későbbiekben is szorosan összefonódott 1956 megítélésével.