Hírek

Dallos Gyula, a Kincsem Nemzeti Lovas Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos ünnepi beszédében kiemelte, hogy Lovik Károly legnagyobb és legmívesebb írásai a versenyló tenyésztésben és versenyben teljesedtek ki. Hozzátette: szakmai írásainak java részét angolul, németül és magyarul jegyezte fel, ezek közül több a mai magyar lóversenyközösségnek is példaértékű és használható. Élete a lóversenyzésben tett szolgálatban teljesedett ki. Báró Tornyai Lajos versenyistállóját vezetve hihetetlen eredményeket ért el, Kapus nevű lovával pedig 1904-ben megnyerte a Szent István díjat, ami világhírű elismerésnek számított. „Lovik Károly az a személyiség az irodalomban és a lóversenysportban, akinek alkotó tudása, igényessége és szemlélete megérdemli, hogy emlékezzünk rá” – zárta beszédét Dallos Gyula. 

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy nyelvünkben és kultúránkban is őrizzük azokat a hagyományokat, ami alapján azt szoktuk mondani, a magyar lovas nemzet, így kötelességünk emlékezni azokra az elődeinkre, akik munkásságukkal megőrizték az utókor számára ezt a tradíciót. Hozzátette: vannak olyan személyek a Fiumei úti sírkertben, akiknek a neve kevésbé cseng ismerősen, de síremlékük helyéből, abból, hogy a nemzeti sírkert egyik kiemelt helyén nyugszanak, jól láthatja az utókor, hogy életükben elismert és meghatározó alakjai voltak hazánknak – ilyen történelmi személyiség Lovik Károly is. „Ezeknek a személyeknek a megismertetése a Nemzeti Örökség Intézetének egyik büszkén vállalt feladata” - tette hozzá a főigazgató. 

Lovik Károly harmadik, legkisebb gyermekként pesti polgári, értelmiségi családba született 1874. március 9-én, életvitele szerint pedig az arisztokrata klubéletben jártas úriember volt. Lovik sajátmagát úgy határozta meg, hogy ő elsősorban lótenyésztő, versenylovak és vadászkutyák szakembere. A századforduló táján Mr. Charles Lovik nevét jól ismerték az angol lordok, a francia lóversenyrendezők vagy német lószakértők egyaránt. A Kolozsváron jogot tanult Károly 1904-ben Kapus nevű lovával megnyerte a nemzetközi lóversenyéletben is fontos eseménynek számító Szent István-díjat. Ezzel felkeltette egyrészt a lovassportot űző arisztokraták figyelmét, másrészt ekkor hívta meg maga mellé a Vadász- és Versenylap főszerkesztője, Bérczy Károly. Lovik Károly negyvenegy évesen agyvérzésben hunyt el, ennek váratlanságáról írnak a nekrológjában is: „A férfikora delén levő író, a józan és okos életművész, aki ideje javát szabad levegőn, lóháton és testedző sporttal töltötte, akinek érintetlen atlétafizikuma előtt alig egy héttel ezelőtt bókoltak a katonai sorozóbizottság orvosai: tíz percnyi rosszullét után hirtelen meghalt. Tíz perccel előbb maga volt az élet és az erő, tíz perccel később holttest volt”. Lovik Károlyt két nappal halála után, 1915. április 21-én délben, evangélikus szertartás szerint temették el a Fiumei úti sírkertben. Síremléke 2001 óta védett, a nemzeti sírkert része.