Hírek

A Fiumei úti sírkert egyik művészparcellájában nyugvó Izsó Miklós (1831–1875) a hazai szobrászatot elsőként emelte európai színvonalra, miközben azt a népi-nemzeti felfogást képviselte, amelyet az irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, a zenében pedig Erkel Ferenc és Liszt Ferenc. Közadakozásból emelt síremléke v. Pákh Imre és felesége magánadományából újult meg. 

Izsó Miklós síremléke, a talapzaton álló, erőt sugárzó alak kimagasodik a környezetéből. Az emlékművet 15 évvel a művész halála után állította egy, az ezzel a céllal létrejött emlékbizottság. Mátray Lajos fiatal szobrász a közadakozásból befolyt nem elegendő összeg ellenére is olyat alkotott, amely párját ritkította a sírkertben. Az atléta termetű magyar szobrászt munkaruhában és vésővel a kezében ábrázolta, mellette a szobrászat jelvényeivel. A közel 135 éves, carrarai márványból készült síremléket v. Pákh Imre és felesége magánadományából teljes körűen felújították.

Izsó Miklós 1851 és 1856 között Rimaszombatban volt kőfaragó. Első mestere, Ferenczy István korán felismerte tehetségét. Támogatóinak köszönhetően Bécsben és Münchenben tanult. Innen küldte haza első, diáktársai adakozásából készült művét, a Búsuló juhászt (1862). A népi alak még reformkori ízlés szerint idealizált, de az antikizáló síremlékek támaszkodó gyászoló figurájának békés beállítása feszültséggel teli. Nélkülözéssel töltött tanulóévei után Izsó hazatért, és nagyobb megrendelések híján épületplasztikai megbízásokból él. Emellett kisméretű tanulmányokat készített népi figurákról, elsősorban táncoló parasztokról. Ez az egész életén végighúzódó terrakotta-sorozat a mozgás és testábrázolás számtalan változatát, bravúros kifejezését őrzi. 1870 és 1872 között a Budai Főreáltanoda, 1871-től a Mintarajztanoda tanára volt. A debreceni Csokonai-szobor volt az első és az egyetlen nagyobb köztéri munka, amelyet valójában Izsó készített el. A fiatalosan hetyke, ugyanakkor nemesen előkelő költő képét formálta meg (1871). Nagy lendülettel fogott hozzá Petőfi Sándor budapesti Petőfi téren felállítandó szobrához, amelynek szenvedélye, lendülete, kifejező feje figyelemre méltó. A művész korai halála meggátolta a befejezést, amely így munkatársára, Huszár Adolfra maradt. Ugyanez volt a sorsa a szegedi Dugonics-szobornak. Ő hozta létre az első nagyobb szobrász-műtermet Magyarországon, de korai halála miatt már nem használhatta.

V. Pákh Imre és felesége mecénásként tavaly Munkácsy Mihály síremlékének felújítását támogatta.