March 12, 2022
Hazánk nemzeti és történelmi emlékhelyei közül számos helyszín őrzi a magyarok hősiességének emlékét. Ezek közül most az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kötődő emlékhelyeket mutatjuk be röviden.
A Magyar Nemzeti Múzeum
A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1848. január 24-én nyílt meg a nagyközönség számára. Közismert tény, hogy 1848. március 15-én a délutáni órákban „a szakadó eső dacára” mintegy tízezer ember gyűlt össze a Múzeum előtt, s a tömeg innen indult a pesti Városházához, hogy a városi tanácsot rábírja a Tizenkét pont elfogadására. Március közepétől május közepéig rendszeresen tartottak itt népgyűléseket, s május 16. után itt kezdődött meg a fővárosi honvéd önkéntesek fogadása. A népképviseleti országgyűlés megnyitása után, július 4-étől a Múzeum dísztermében ülésezett a felsőház 1848. december 31-ig. A Múzeum számos műtárggyal gyarapodott ebben az időszakban, így ide szállították be az Ozoránál kapitulált horvát csapatok zászlóit, a budai sáncolási munkálatok során, illetve a székesfehérvári királysírok feltárása alkalmával talált régészeti leleteket (igaz, az előbbieket a császári-királyi csapatok 1849. január 5-i bevonulását követően visszavették a gyűjteményből). Az épületet néhány fáradt ágyúgolyó érte 1849 májusában, Buda ostroma idején, amikor Heinrich Hentzi vezérőrnagy, a budai vár parancsnoka lövette Pestet; de komolyabb kárt nem okoztak. 1849. július 23-án és 24-én a megszálló katonák a főlépcsőnél két honvédet lőttek agyon. 1848. március 15. emblematikus pesti helyszínei közül mára gyakorlatilag csak a Nemzeti Múzeum maradt meg eredeti állapotában, hiszen a Pilvax-kávéházat, a pesti Városházát és a Nemzeti Színházat lebontották, Landerer és Heckenast nyomdáját pedig átépítették.
Pákozd
1848. szeptember 11-én Jellačić horvát bán mintegy 48.000 főnyi hadsereg élén Varasdnál átlépte a Drávát és nyílt fegyveres támadást intézett Magyarország ellen. Csapatai szeptember végén elfoglalták Székesfehérvárt, és szeptember 29-én megindultak a magyar főváros felé. A visszavonuló magyar hadsereg azonban Pákozd térségében, a Velencei tó északi és déli partján útját állta a támadóknak. Móga János magyar fővezérnek mintegy 17.500 embere volt arra, hogy megállítsa a bán seregét. Jellačić támadásait a sorezredi, honvéd és önkéntes csapatokból álló magyar sereg visszaverte, lovasságának rohama pedig a magyar tüzérek pontos tüzében omlott össze. A csata után a két fél fegyverszünetet kötött, majd Jellačić október 1-jén elvonult Győr felé. A pákozdi csata megmutatta, hogy az ország fegyveres ereje képes és kész megállítani az országra törő ellenséget. A győzelmet ma a faluban, illetve a Mészeg-hegyen egy-egy emlékmű örökíti meg – utóbbi a legnagyobb méretű 1848–49-es emlékművünk. Utóbbi helyen alakították ki a Katonai Emlékpark Pákozd nemzeti emlékhelyet.
A budai Várnegyed
A Várnegyed 1848 tavaszán három fontos kormányzati hivatalnak is otthont adott: itt volt a Helytartótanács, a Kamara, illetve a magyarországi Főhadparancsnokság (Generalkommando) székhelye, s magában a várpalotában volt István főherceg nádor lakhelye is. 1848. március 15-én a Pestről a hajóhídon át a várba özönlő tömeg nyomására a Helytartótanács intézkedett a József-kaszárnyában őrzött politikai államfogoly, Stancsics Mihály szabadon bocsáttatásáról – a kiszabaduló rab író e nap emlékére változtatta nevét Táncsicsra. Április közepén a Batthyány Lajos vezette kormány megérkezett Pozsonyból, és a szakminisztériumok nagyobbrészt a budai várban, a Helytartótanács és a Kamara épületeiben, illetve a régi Országházban működtek, de a Hadügyminisztériumot a Főhadparancsnokság Sándor-palotai épületében helyezték el. Szeptembertől a várat és előterét elkezdték erődíteni, de végül a honvédsereg 1849. január 5-én ellenállás nélkül engedte át a fővárost a császári és királyi (cs. kir.) csapatoknak. Ezt követően Alfred zu Windisch-Grätz cs. kir. fővezér intézkedett a vár védelmi karba helyezéséről is. A várparancsnok, Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy egyike volt a cs. kir. hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. 1849. május 4. és 21. között a Görgei Artúr vezérőrnagy vezette honvédsereg ostrommal foglalta vissza a várat. Május 21-én a Fehérvári rondellánál lőtt résen át indult meg a roham, s a reggeli órákra a vár a magyar csapatok kezére jutott. A harcban maga Hentzi is halálos sebet kapott. Ez volt 1848–49 legrövidebb és legsikeresebb ostromművelete és a szabadságharc legjelentősebb győzelme: mindössze 17 napig tartott, s közel 5000 hadifogoly, 248 ágyú és több ezer puska jutott a magyarok kezére. Ennek emlékét őrzi mindmáig a Dísz téren található Honvédemlékmű, illetve Görgei Artúr tábornoknak a Fehérvári bástyán felállított lovasszobra is.
A váci Honvédemlékmű
Vác városa az 1848–1849-es események egyik legfontosabb helyszíne volt. 1848 augusztus-szeptemberében itt volt az önkéntes mozgó nemzetőrség Dunán inneni táborának székhelye, amelynek zászlóaljai döntő szerepet játszottak a szeptember 29-i pákozdi csatában. 1849. január 5-én Görgei Artúr vezérőrnagy, a feldunai hadtest parancsnoka itt adta ki azt a nyilatkozatot, amelynek célja az volt, hogy a seregében szolgáló volt császári tiszteket megtartsa az önvédelmi harc táborában. 1849. április 10-én Damjanich János tábornok csapatai itt vívták győztes ütközetüket Christian Götz cs. kir. vezérőrnagy hadosztályával. Az összecsapásban maga Götz is halálos sebet kapott. Vác volt a színhelye a szabadságharc egyik utolsó, magyar sikerrel végződött összecsapásának. Görgei Artúr feldunai hadserege július 15-én visszaverte a város előterében mutatkozó orosz csapatokat, majd 16–17-én súlyos harcokban küzdötte ki a továbbjutást északkelet felé. A többszörös túlerő ellen vívott csata egyet jelentett a magyar szabadságharc egyhónapos meghosszabbításával. A Hétkápolnánál lévő, az április 10-i és a július 15–17-i összecsapásokra emlékeztető obeliszk volt az első, a kiegyezést követően felavatott honvédemlékmű az országban.
A komáromi erődrendszer
1848–1849-ben Komárom a Magyar Királyság legjobb erődítménye volt, amely döntő hatást gyakorolt a szabadságharc menetére is. Batthyány Lajos miniszterelnök határozottságának köszönhetően az erődítmény szeptember közepén a magyar csapatok kezére került. Az 1848 decemberében meginduló téli hadjárat során a cs. kir. csapatok körülvették az erődítményt, amelynek jobb parti részei közül csak a Csillagerőd maradt magyar kézen. Az erődöt a magyar csapatok 1849. április 23-án a bal, majd 26-án a jobb parton is felmentették. Ezt követően épült ki a jobb parti sánctábor. Az erőd előterében 1849-ben három nagy csatát és több kisebb ütközetet vívtak. 1849. augusztus 3-án Klapka György tábornok itt aratta a szabadságharc utolsó magyar győzelmét, amikor szétverte a jobb parti ostromzárat.
A gyulai honvédtiszti emlékhely
Görgei feldunai hadseregének 1849. augusztus 13-i szőllősi (világosi) fegyverletételét követően az orosz hatóságok a fogságukba esett honvédtiszteket Gyulára szállították. Ott fegyverezték le és adták át őket augusztus 23-án a cs. kir. csapatoknak. A későbbi aradi vértanúk közül tízen itt kerültek osztrák fogságba, és innen szállították őket tovább Aradra. Az ő emléküket őrzi a fegyverletétel helyszínén lévő emlék- és szoborpark.
A Batthyány-örökmécses
A koncepciós perben elítélt, és 1849. október 6-án a pesti Fapiacon golyó által kivégzett Batthyány Lajos gróf földi maradványait 1870-ben történt újratemetéséig a pesti ferences templomban őrizték. A kivégzés helyszínén 1909-ben egy ideiglenes, tíz méter magas, örökmécsest magába foglaló obeliszket emeltek, ezt azonban nem sokkal később lebontották. A végleges örökmécsest 1926. október 6-án avatták fel. Az emlékműnek otthont adó tér az 1970–1980-as években rendszeresen volt különböző ellenzéki gyűlések helyszíne.
A Fiumei úti sírkert
A Fiumei úti temető létrehozásáról 1847-ben határozott Pest város tanácsa, s a sírkert az 1850-es évektől kezdve vált a nemzeti hírességek nyughelyévé. 1855-ben Vörösmarty Mihály temetése hatalmas tömegtüntetés volt a Bach-rendszer ellen, az 1860. március 15-i pesti tüntetésen halálosan megsebesült Forinyák Géza joghallgató temetésén pedig Pest és Buda lakosságának mintegy fele vett részt. A forradalom és szabadságharc vezető személyiségei közül 1870-ben itt temették el Batthyány Lajos miniszterelnököt, 1876-ban Deák Ferencet, 1890-ben Klapka Györgyöt, 1894-ben Kossuth Lajost, 1916-ban pedig Görgei Artúrt. Az 1848–49-es parcellákban és környékükön a szabadságharc katonái, az 1849–1850. évi megtorlás és a függetlenségi mozgalmak vértanúi, illetve az aradi vértanúk özvegyeinek egy része nyugszik.
Dr. Hermann Róbert
a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnokhelyettese,
a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja