Műhely

Tisztelt Főigazgató Úr! Tisztelt Alpolgármester Úr! Tisztelt Emlékezők!

175 évvel ezelőtt Schlick generális, az osztrák csapatok vezére egy vacsorán vett részt Hatvanban a plébánosnál. Egyszercsak felemelte a poharát, és a következőt találta mondani: „Uraim, azt a nyúlvadászatot nézzék meg, amit én rendezek holnap a magyar táborban.” 

Végül nem így történt. A generális talán azt hagyta ki a számításból, hogy április elsején, a bolondok napján tette elbizakodott kijelentését. Mémek már akkor is születtek, csak gúnyverseknek hívták őket, a hatvani csata és a generális gőgös mondata kapcsán a következő maradt fenn: „Tiszán innen, Tiszán túl úgy szaladnak, mint a nyúl.”

Tisztelt Egybegyűltek!

Egy szép hagyományt folytatunk a mai napon, az emlékezés hagyományát. Büszke vagyok rá, hogy a polgári kormány volt az, amely 1999-ben, a szabadságharc 150. évfordulóján létrehozta a nemzeti sírkert védettségi kategóriát. 2022 óta pedig fizikailag is megjelölik ezeket a kiemelt temetkezési helyeket. 

Kiváló ötlet, hogy a digitális világhoz alkalmazkodva olyan információs parcellaköveket helyeznek ki, melyek egy QR-kód segítségével bemutatják a védett sírokat, és a bennük nyugvó személyek életrajzait. 

Mert a lényeg mégiscsak az, hogy nem felejtünk, és a kor szokásainak megfelelően emlékezünk!
Emlékezünk arra, hogy milyen nehéz helyzetben volt a formálódó honvédsereg 1849 elején. Egy professzionális és előrenyomuló császári fősereg Nyugatról és Északról, lázadó nemzetiségek Keleten és Délen, megszállt Erdély és Délvidék, Debrecenbe menekült kormány. Innen érthetjük meg, miképpen lehetett annyira elbizakodott Schlick tábornok, egészen addig, amíg kivirult a magyar tavasz.

Tisztelt Emlékezők!

Soha, senki, sem csel, sem pedig árulás útján nem veheti el tőlünk azt a dicsőséget, hogy a leghíresebb magyar tavasz ezen a vidéken zöldült ki, 1849 áprilisában. A leírásokból tudhatjuk, hogy magyarok, velük küzdő osztrákok – igen, származásukat tekintve osztrákok – és lengyel önkéntesek, egymás segítségére siető, önfeláldozó katonák utcáról utcára, házról házra vették vissza Hatvant. A győzelem kulcsa az összefogás volt, a diadal pedig megnyitotta az utat a tavaszi hadjárat további sikerei előtt.

Külön is érdemes kiemelni a magyar csapatokat vezető Gáspár András ezredest, aki Ferenc József lovaglómestere volt, és aki sérülten harcolta végig azokat a hónapokat. Őt is halálra ítélték az aradi tizenhármakkal együtt, de végül egykori tanítványa börtönre enyhítette a büntetését. Másfél év után szabadult, és később, a kiegyezés után Bihar megyét képviselte az országgyűlésben, 1868-tól 1875-ig. Az ő emlékét is méltón őrizzük, mellszobra van városunkban.

És nem feledjük, Pöltenberg Ernőt, a másik hatvani győzőt sem. Ő egy gazdag bécsi ügyvéd fiából lett a szabadságharc tábornoka. „Csak a nyelvem német, a szívem magyar és a szabadságért dobog” — mondta később az Aradon kivégzett magyar hős. 

Tisztelt Emlékezők!

Vannak vezérek, akik örökre beírták nevüket a magyarok dicsőséges történelmének könyvébe. És vannak kevesebbet emlegetett közkatonák, akik nevét kevesebben ismerik, de akik életüket adták a szabadságért és a hazáért. Ilyen például Csatafi Ferenc huszár-főhadnagy (élt 36 évet), Fülöp Mátyás szakaszvezető és Pázsi Ferenc tüzér, utóbbi húszévesen halt hősi halált. Hiszem, hogy amíg magyarok lesznek, és itt, Hatvanban emlékeznek 1848-49-re, mindig értük is elmondanak majd egy imát.

Tisztelt Emlékezők!

Első látásra azt mondhatnánk, eleink kivívták nekünk a szabadságot, sorunk napjainkban jóval könnyebb. Mindez igaz is lenne, ha a dolgok csak rajtunk múlnának. Európát azonban ma is a nagyhatalmi érdekek igazgatják, és mostanában sajnos nem a nekünk tetsző irányokba.
Tőlünk Keletre immár több, mint két esztendeje véres háború dúl, amely bármely pillanatban eszkalálódhat. Új szereplők fontolgatják, hogy bekapcsolódnak a szláv testvérnépek harcába. A mi álláspontunk egyértelmű ebben az ügyben, a 12 pont szellemében ma is valljuk: „magyar katonáinkat ne vigyék külföldre”.

Vannak azonban sajnos, akik magyarként árulóvá váltak, akiket megvettek kilóra dollárért, akik honfitársaik vérével fizetnének meg a zsoldjukért.

Tisztelt egybegyűltek!

Most is egy tavaszi hadjáratra készülünk. Változást szeretnénk Brüsszelben, el akarjuk kerülni a háborút, és azt szeretnénk, ha Európában újra béke és polgári fejlődés honolna. Ehhez azonban június 9-én jól kell döntenünk. Addig pedig sok munkára, helytállásra, bölcsességre és bátorságra lesz szükségünk. 

Szerencsére van honnan merítenünk, van kiktől példát vennünk.
Köszönöm a parcellakő állításában résztvevők munkáját! Köszönöm, hogy meghallgattak!