May 26, 2023
149 éve, 1874. május 26-án helyezték el németújvári gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök koporsóját az újonnan elkészült, Schikedanz Albert által tervezett Mauzóleumban a Kerepesi úti Temetőben, a mai Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
A mauzóleumról írta egy művészettörténész még a 20. század elején: ha szembe állunk vele, valójában egy szabadtéri oltár van előttünk. A már a tervezés idején is létezett kettős fasor által alkotott "hajóból" a Mauzóleum előtti keresztút után az "emelt szentélyhez" érkezünk, amely alatt - mint a románkori templomokban - van az altemplom, a kripta. A szerényen meghúzódó kriptalépcsők közrefogják a felfelé vivő széles és hangsúlyos lépcsőzetet.
1849. október 6-i kivégzése után a Dank Agáp ferences házfőnök és Szántófy Antal józsefvárosi plébános által kiállított Temetési oklevél szerint október 7-én éjszaka titokban a Belvárosi Pesti Ferences Templom altemplomának egyik kriptájában helyezték el a mártír Batthyány Lajos koporsóját.
21 évvel később, 1870. június 9-én Batthyány újratemetésekor fém koporsóját a Kerepesi (ma Fiumei) úti Temetőben a Diescher József által tervezett és épített kriptában helyezték el. Ez a sírbolt egy kelet-nyugati tájolású, egyszerű, négy élre metszett márványlappal fedett kripta volt, amelyre sem díszítés, sem felirat nem került. Közel százötvenezren voltak a temetésen, melynek szervezését, lebonyolítását a főváros vállalta.
A mauzóleumra még abban az évben tervpályázatot írtak ki, melyet a 26 éves Schikedanz Albert nyert meg. Az eredeti, monumentális terv végül is anyagiak hiányában nem valósult meg, a gyűjtés, az adakozás nem volt túl eredményes. Akkori hírforrások utalnak arra, hogy a legnagyobb adományozó Batthyány özvegye, Zichy Antónia grófnő volt.
A terveket több változtatás után az eredeti elképzeléshez képest jelentősen egyszerűsíteni kellett, lemondva az életnagyságú szobor elkészítéséről is.
A ma látható mauzóleum tehát szerényebb, ráadásul az éghajlatot figyelmen kívül hagyó tervezése, a nem jól megválasztott kőanyag, valamint a nem túl gondos kivitelezés a későbbiekben problémát okozott az állagmegőrzésben.
A csonkán maradt mauzóleum felépítése után 1874. május 26-án helyezték el Batthyány Lajos koporsóját mai nyughelyére - csendes megemlékezéssel, szerény részvétellel, a korabeli sajtó rövid hírei szerint csak a „legközelebbről érdekeltek voltak jelen.”
A Pesti Napló 1874. május 26-i esti kiadása a „Különfélék" rovatban így tudósított: „Gróf Batthyány Lajos tetemei ma délelőtt tétettek át az új mauzóleumba; az ünnepély egész csendben ment végbe, jelen volt a mauzóleumi bizottság elnöke Horváth Mihály püspök és a bizottság többi tagja, a város részéről a főpolgármester és a főjegyző. A szertartást Ráth József esperes apát végezte. A mauzóleum a Kerepesi út melletti temető legnagyobb monumentális síremléke."
A Vasárnapi Újság a „Mi újság?" rovatban hasonló rövidséggel számolt be az eseményről, azzal a kiegészítéssel, hogy az áthelyezés „a már csaknem egészen kész, díszes mauzóleumba" történt.
A közfigyelem ekkor már inkább Deák, Eötvös életműve felé fordult. Nem véletlen, hogy az emlékbizottság tagjain, a főpolgármesteren és főjegyzőn kívül sem a kormány, sem a parlament, de még a család sem képviseltette magát.
A gyászmisét Ráth József budavári plébános, Ráth Károly főpolgármester testvére mondta a temetői kápolnában, amelyet szintén Diescher József tervezett, bővített még 1859-ben.
A Diescher-féle kripta helyére épült a mai Batthyány Mauzóleum.
Batthyány maradványait az építkezés idejére (1872-1874 között) a 209-es kriptában helyezték el ideiglenesen, majd 1874. május 26-án került a mai végleges helyére.
Ezeknek az információknak a birtokában tulajdonképpen igaz az, hogy Batthyány Lajos nyughelye már 1870-től ezen a temetési helyen volt, csak egy korábbi építményben.
A fentebb írtak alapján látható, hogy Batthyány Lajos koporsójának a mauzóleumba, végleges temetkezési helyére történő áthelyezésekor nem kapta meg azt a tiszteletet, kegyeletet, ami őt, az első magyar miniszterelnököt megillette volna. Batthyány Lajossal kapcsolatban október 6-i kivégzése a legismertebb tény. 1849-ben vértanú lett, és az is maradt! A nemzeti emlékezet ebbe a szerepbe helyezte őt. Batthyány személye történelmünkben ma sincs a "helyén"! Pedig érdemes lenne az államférfit, a kiemelkedő politikust, a szerteágazó gazdasági tevékenységet végző főurat, a hadsereg szervezőt előtérbe állítani!
(Joó Alfréd, Batthyány Casino)