Műhely

„Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.”

Tisztelt Horváth Ernő!
Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Főtanácsos Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jól emlékszem, hogy 1989-ben, huszonéves fiatalként hogyan hatottak rám ezek a szavak, amelyek - azóta már tudjuk - új korszakot nyitottak Magyarországon.  Harminc év távlatából már jól látszik, mekkora hatása volt nemcsak az eseménynek, de a beszédnek is a szabad Magyarország megteremtésében. De ezt, ha nem is tudtuk, 1989-ben is határozottan éreztük. Éreztük, hogy történelmi jelentőségű pillanatot élünk át ... 
 
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A pillanatnak ezt a jelentőségét érezte meg Horváth Ernő is, aki különleges sorozatot készített az akkor még érintetlen 301-es parcelláról. Fontosnak tartom, hogy szembesítsük magunkat az akkori állapotokkal: egyrészt azért, hogy soha ne felejtsük el, milyen aljas tettekre volt képes a kommunista rendszer. Másrészt azért, hogy világosan lássuk: Magyarország soha többet nem engedheti meg, hogy az 1956-os eseményeket követő gyilkosságokhoz hasonló rémtettek történjenek hazánkban. A mai kiállítás tehát nemcsak dokumentál számunkra, de figyelmeztető jel is, ami azt üzeni: soha többet! Nem engedhetjük többé, hogy az 56-os forradalom megtorlásait elkövető politikai erők vagy eszmei utódjaik kerüljenek hatalomra. 

Nemcsak a ma nyíló kiállítás, de maga a Nemzeti Gyászpark is ilyen figyelmeztető jel számunkra. Számunkra, akik megéltük 1989 felemelő pillanatait.  A mi feladatunk, hogy azok számára is az legyen, akiknek ez nem volt az életük része, és már csak a történelem egy jelentős pillanataként tanulnak róla. Szent-Györgyi Albert szerint „az ember cselekedeteit meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, melyet fiatal korában alakít ki.”, ehhez az iránytűt pedig nekünk kell a fiatalok kezébe adnunk. 
Ezért ezt a nemzeti emlékhelyet – a közeli Kisfogházzal együtt – a nemzeti emlékezetpedagógia szerves részévé kívánjuk tenni. Határozott célunk, hogy rövidesen minden középiskolás korú diák ellátogathasson – és el is látogasson – erre a helyre. Ezt a célt szolgálják a már most is sikerrel működő rendkívüli történelemóráink illetve tematikus sétáink, amelyeken történész kollégáink segítségével megismerhető az Új köztemető 298-as, 300-as és 301-es parcelláinak történeti háttere, és néhány itt nyugvó mártír személyes sorsán keresztül áttekintés kaphatnak a diákok az 1945 és 1959 közötti időszak Magyarországáról.

Tisztelt Vendégeink!

Tisztában vagyunk vele: annak érdekében, hogy a jövőben ne épülhessen ki hasonló elnyomás, ahhoz nem elég, a mi eddigi ismeretünk és tudásunk átadás a következő generációnak. Ahhoz az kell, hogy mi is pontosan tudjuk, mi történt itt, a Nemzeti Gyászparkban, kik és miért nyugszanak itt pontosan.  Intézetünk folyamatosan végzi ezt a munkát, és tavaly, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködve csaknem teljessé tette a Nemzeti Gyászpark adatbázisát, így mára elérhető annak a közel 1200 embernek az életrajza, akiket a kommunizmus áldozataként kivégeztek, és akiket az Új köztemető három parcellájában temettek el. A munkát folytatva és a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködve azon dolgozunk, hogy mindenkit azonosíthassunk itt és feltárjuk történetüket. Célunk továbbá, hogy Boldog Sándor István két évvel ezelőtti exhumáláshoz és földi maradványainak sikeres azonosításához hasonlóan, dr. Susa Éva szakmai segítségével minél több áldozat sírját feltárjuk és azonosítsuk. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló, megkésett temetéseket.” – ezzel zárta Orbán Viktor híressé vált beszédét 32 évvel ezelőtt. Ma már azt kell mondanunk: csak a múltunk teljes megismerésével és az eljövendő nemzedékeknek való átadásával tudjuk elkerülni az újabb koporsókat. 
Köszönöm, hogy meghallgattak!