Műhely

„Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre”

„Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Két mondatot idéztem Alaptörvényünk preambulumából (Alaptörvénynek nevezzük a történeti Alkotmány iránti megkülönböztetés és tisztelet miatt). Miről szól ez a két mondat?

Nemzeti identitásunkról és egységünkről. Hogy mondandóm logikáját érzékeltessem, még egy mondatot kell idéznem. „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége”. Ez a mondat alkotmányjogi megközelítésből azt fejezi ki, amit a köznyelvben így mondhatunk: nemzeti önazonosságunk évezredes történelmünkben gyökerezik. Az előttünk élt magyarokkal együtt közösséget alkotunk, amit nemzetnek nevezünk. Ennek – mármint az önazonosságnak – védelmezése az állam alapvető kötelessége. Ezt a kötelességet többek között az általa életre hívott bizottságon keresztül gyakorolja. Azon a bizottságon keresztül, aminek 25 éves fennállását most ünnepeljük. A bizottságot a 146/1999. sz. kormányrendelet hozta létre. Ezt újította meg a 258/2010. sz. rendelet, amely így definiálja a bizottságot. „a Kormány döntési joggal rendelkező, szakmai véleményező és javaslattevő testülete.” A gyakorlat megteremtette azt az életképes szervezetet, amit a nagy és átfogó szakmai tudással rendelkező bizottság és munkaszervezete az aktív, gyakorlatias és önálló kezdeményezésre is alkalmas Nemzeti Örökség Intézete alkot.

A bizottság feladatát egyszerűen úgy is megfogalmazhatjuk, hogy rá kell mutatnunk nemzeti gyökereinkre. Ezt tesszük akkor, amikor emlékezünk történelmünk nagy eseményeire és személyiségeire. Nemzeti és Történelmi Emlékhelyeket segítünk létrehozni, azok állapotát és működését bizottságunk a NÖRI-n keresztül felügyeli. Másik feladatunk nagyjaink nyughelyének védelmét biztosítani.

Emlékezésre minden közösségnek szüksége van. A nemzeti emlékezés – ha úgy tetszik emlékezetpolitika – a közéleti tevékenységnek olyan területe, amelyiknek mentesnek kell lennie a pártpolitikai küzdelmektől, hiszen arra hivatott, hogy nemzeti identitásunkat és egységünket szolgálja. Teszi ezt azáltal, hogy a múlt értékeit a jelen felelősségének tudatában továbbítja a következő generációnak. Itt kell megemlítenem a bizottság és munkaszervezetének egyik sikeres projektjét, az emlékezetpedagógiai tevékenységet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Negyed évszázad egy nemzeti intézmény esetében gyermekkornak számít. Két dolgot azonban a 25 év bizonyít. Szükség van rá és életképes. Magam büszke vagyok arra, hogy két kiváló ember – Jókai Anna és Boross Péter - utódja lehetek az elnöki szolgálatban.

Ma, amikor a bizottság 25 éves tevékenységéről is tájékoztatást fogunk adni, ezt hitelesen azok tudják megtenni, akik a kezdetektől tagjai a bizottságnak. Ahogy említettem, Bizottságunk erejét a sokszínű szakmai tudás képviselő tagjai adják. Ők arról fognak előadást tartani, hogyan segíti tudományterületük közös munkánkat. Ez az évforduló alkalmat ad arról is, hogy ne csak a múltról, a jelenről, de a jövőről is szóljunk néhány szót. Egy testület akkor életképes, ha megfelel a változó világ új kihívásainak. Világunk az utóbbi évtizedekben olyan változásokon ment át, amelyek érintik az emlékezetpolitikai tevékenységet is. Megjelentek a nyugati társadalmakat felforgató ideológiák és mozgalmak, amelyeknek valóságtorzító hatása is van. Gondoljunk például a nyílt társadalom elméletre, amely minden természetes és hagyományos közösséget, többek között a nemzeti közösséget is gyengíteni, sőt ellehetetleníteni igyekszik. Teszi ezt azzal a szándékkal, hogy az egyén családi és nemzeti közössége által formált identitását egy vegyes kultúrájú globalista társadalom polgárának önazonosságává formálja. Vagy gondoljunk azokra a mozgalmakra, amelyek nemzeti hősei szobrait döntögetik, megtagadva a történelmük tényeit és hőseit. A mi feladatunk egyszerű, a történelmi tényeket kell bemutatnunk, a hazaszeretet és a nemzeti elkötelezettség szemüvegén át. Különös figyelmet kell fordítanunk a fiatalokra, hogy semlegesítsük azt a hatást, amit a természetes értékeket és közösségeket támadó eszmék és birodalmi törekvések gyakorolnak rájuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Január van. Illő, hogy emlékezzünk azokra a nagyjainkra, akiknek idén kerek születési vagy halálozási évfordulóik vannak. Elsőként Jókai Mór születésének 200. évfordulóját említem, ugyancsak 200 éve született Xantus János természettudós, utazó. Brunszvik Teréz születésének 250. évfordulóját tartjuk, tudjuk ő a magyar óvoda alapítója. 100 évvel később, 150 éve született a legnagyobb magyar kultúrpolitikus, Klebelsberg Kunó. Heim Pál szintén ebben az évben született. 100 éves lenne Makk Károly filmrendező és 150 éve halt meg Izsó Miklós szobrász, 50 éve pedig Mindszenty József bíboros. Egy intézményünk is említésre méltó, 200 éves a Magyar Tudományos Akadémia.

Végezetül megköszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és érdekli Önöket bizottságunk munkája, ezen keresztül a nemzeti emlékezet, amely identitásunkat és egységünket képes formálni.