September 1, 2022
Az Országház építészére emlékeztünk halálának 120. évfordulóján a Fiumei úti sírkertben található, az évfordulóra felújított sírjánál.
Tisztelt Alelnök Úr!
Tisztelt Rektor úr!
Tisztelt Vezérigazgató-helyettes Asszony!
Tisztelt Emlékezők!
Válságok idején felértékelődnek a maihoz hasonló alkalmak. Ma pedig a háborús és energetikai válság mellett komoly értékválság van kibontakozóban Európában. Mi, magyarok, ezeréves történelmi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy csak akkor tudunk megmaradni, ha saját értekeink, saját értékrendünk mentén keresünk kapaszkodókat magunknak. Kapaszkodókat a jelenben, de kapaszkodókat a múltban is. Ilyen fontos viszonyítási pont, kapaszkodó számunkra Steindl Imre, és legjelentősebb, legismertebb alkotása, a világ egyik legszebb – nekünk magyaroknak pedig a legszebb – épülete, az Országház.
Steindl Imre jól tudta, hogy a különböző kultúrájú, nyelvű és szokású népek tengerében megmaradni és jövőt építeni vágyó magyar nemzet számára is az ezeréves, ereje teljében lévő Kárpát-hazát kell szimbolizálni az Országház megépítésekor. És valóban, Magyarország ma Európa szívében olyan, mint a Duna partján álló Országház: magasan áll és megújult szépségében hirdeti, hogy hazánk, a keresztény, konzervatív Magyarország útjelző fény kíván lenni a botladozó Európa számára.
Tisztelt Emlékező Közönség!
A Fiumei úti sírkertben közel hatvan építész nyugszik. Vannak itt nyugvó építészeink közül olyanok, akik számos középület és lakóépület tervezésével határozták meg Budapest arculatát. Ilyenek a Kauser-dinasztia, a Kasselik-dinasztia és a Diescher építészdinasztia tagjai, akiknek alkotásait lépten-nyomon láthatjuk Budapesten. És vannak építészeink, akiknek egy-egy kiemelkedő alkotása ma már elválaszthatatlan része Budapestnek, mert a főváros szimbólumává vált. Ha azt mondjuk, Operaház vagy Várkert Bazár, akkor mindenki tudja, hogy Ybl Miklósról beszélünk. Ha a Budai Királyi Palotát említjük, mindenkinek Hauszmann Alajos jut eszébe. Ha a Pesti Vigadót említjük, akkor minden magyar Feszl Frigyesre gondol. És persze, ha az Országházról beszélünk, mindannyiunk előtt Steindl Imre alakja jelenik meg.
Tisztelt Emlékezők!
Mi, a Nemzeti Örökség Intézetében azon dolgozunk, hogy ezek a kapcsolódások az elkövetkező nemzedéknek is ugyanilyen egyértelműek legyenek. Nem véletlenül tartjuk úgy, hogy a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhely több mint temető, amely nagy korszakaink, voltaképp a modernkori Magyarország történetének lenyomata. Nekünk, a Nemzeti Örökség Intézetében kiemelt feladatunk, hogy a sírkertre, mint nemzetünk nagyjainak fontos gyűjtőhelyére felhívjuk a figyelmet. Kiemelt feladatunk továbbá, hogy bemutassuk az itt nyugvó jelentős személyiségek életművét. Ezt a célt szolgálják a maihoz hasonló megemlékezéseink, és ezért tettük elérhetővé a nagyközönség – és köztük kiemelten a fiatalok – számára a Fiumei úti sírkertet bemutató applikációt, a FiumeiGuide-ot, amelyben természetesen Steindl Imre munkásságát is megtalálhatjuk. Különösen fontos alkalom nekünk a mai, hiszen egy olyan építészre emlékezünk, aki a 21 nemzeti emlékhely közül az egyik legfontosabbat, az egyetlen Kiemelt Nemzeti Emlékhelyet tervezte. Köszönjük, Alelnök Úr, Rektor Úr és Vezérigazgató-helyettes Asszony, hogy a mai napon partnereink voltak ebben a munkában, amelynek célja, hogy a Magyarország egyik szimbólumaként számon tartott Országház építészére a teljes magyarság még sokáig emlékezhessen.
Tisztelt Vendégeink!
Steindl Imrében hatalmas alkotóerő lakozott. Minden örömét művészetében lelte és minden idejét a művészetnek szentelte. Egyenes és szókimondó volt ugyan, de egyszerű és szerény, nem irigyelte mások sikerét, és zárkózottsága miatt sohasem kereste a hangos sikert – ebben is példakép volt. Halála után a Műegyetemen ravatalozták fel, onnan kísérték utolsó útjára a mai Fiumei úti sírkert családi falsírboltjainak egyikébe, a temető módos polgárcsaládok által használt részébe. A temetésén a tudományos és a művészvilág színe-java képviseltette magát. Tanítványai Steindl meleg szívét, kedvességét dicsérték, szorgalmát és mesterségbeli tudását pedig még kritikusai is elismerték. Alakja azonban hamar feledésbe merült, mert nem volt „sztáralkat”. Emlékét sokáig csak a követőiből alakult Steindl céh ápolta. Ma már ez nem így van, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy halálának 120. évfordulóján a Magyar Országgyűlés Alelnökével, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorával és az ő nevét viselő Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgató-helyettesével együtt állunk most itt.
Köszönöm, hogy meghallgattak!